A Brexit az Egyesült Királyság távozását jelenti az Európai Unióból. Két kifejezést is használnak a Brexit kapcsán, melyek a „soft Brexit” és a „hard Brexit”. Ezek arra utalnak, hogy milyen viszonya lesz a kilépést követően az EU-val.

2016. június 23-án szavazta meg a nép a kilépést 52%-kal. Akkori miniszterelnökük, David Cameron ennek következményeként lemondott, őt Theresa May követte a Downing Streeten.

2018-ra aztán világossá vált, hogy az Unióból való kilépés közel sem lesz annyira zökkenőmentes, mint azt a népszavazáson gondolták. Az egyik legnagyobb problémát az Egyesült Királyság és az Írország közötti határ jelentette és jelenti mai napig, mely az egyetlen szárazföldi határvonal lenne az EK és az EU között. Az EU csúcstalálkozóján elfogadott megoldás szerint a határon szabad átjárhatóságot biztosítanak a személy- és áruforgalomnak, emellett engedélyezik a vámunió elhagyását az Egyesült Királyságnak egy szabadkereskedelmi megállapodást követően. Írország és Észak-Írország továbbra is vámunióban maradnának az EU-val. A brit parlament azonban egyáltalán nem támogatta May tervét, mivel szerintük ezzel továbbra is Brüsszel befolyása alatt maradnának. 

2019 még több változást hozott és fejtörést okozott a politikusok számára. Az év első felében May a parlament elé terjesztette az általuk 2018 novemberében kidolgozott Brexit-megállapodást, melyet három alkalommal is leszavaztak. 2019. május 24-én a számos kudarc és sikertelen döntés után Theresa May lemondott kormányfői pozíciójáról, melyet július 24-től Boris Johnson tölt be. Az új miniszterelnök kijelentette, hogy októberben az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, akár lesz megállapodás, akár nem. Johnson úgy nyilatkozott, hogy

he would rather be dead in a ditch than ask the EU to delay Brexit beyond 31 October”. 

2019. augusztus 28-án II. Erzsébet királynő elfogadta Johnson miniszterelnök kérését, és felfüggesztette a brit parlament ülésezését 2019. szeptember 9-étől október 14-ig. Erre válaszul 2019. szeptember 4-én a londoni alsóház 327:299 arányban megszavazta azt a törvénytervezetet, miszerint nem lehet „no-deal Brexit”, azaz megállapodás nélkül távozni az EU-ból. Ezt a felsőház is jóváhagyta. Jelen állás szerint ez azt jelenti, hogy ha október 19-ig nem fogadnak el egy megállapodást a kilépésről, akkor Johnsonnak kérnie kell az október 31-i időpont elhalasztását 2020. január 31-ig. Ugyanakkor elutasították Boris Johnson javaslatát, hogy október 15-én előrehozott parlamenti választást tartsanak.

Theresa May Brexit-megállapodása („withdrawal agreement”)

A visszavonási megállapodás tervezetét 2018. november 14-én tették közzé. 585 oldalon taglalja a következőket: 

  • Pénzügyi problémák, különösen az eszközök és források megosztása, valamint a fennálló tartozások rendezése 
  • Polgárok jogai, britek az EU-s országokban és fordítva 
  • Határrendezés és vámok, különösképp az Egyesült Királyság és Írország határa mentén 
  • A törvények és a viták rendezésének mechanizmusa, amely jelenleg az Európai Bíróság feladata

A megállapodás fenntartana egy átmeneti időszakot 2020. december 31-ig, amit közös megegyezés alapján egyszer meghosszabbíthatnak. Ezen időszak alatt az Egyesült Királyság az Európai Gazdasági Térség tagja maradna, az egységes piac, a vámunió és az EU-s törvények hatályban lennének az EK-ban és a pénzügyi hozzájárulást is ugyanúgy befizetnék az EU költségvetésébe. Azonban a Királyság nem vehetne részt az Unió döntéshozatali folyamataiban. Ez az átmeneti időszak a cégeknek és vállalatoknak hagyna időt arra, hogy berendezkedjenek az új helyzetre, és a politikusoknak arra, hogy egy új kereskedelmi megállapodást kössenek az EU-val.

A legnagyobb kérdést az ír határ jelenti, az Észak-Írországi Protokoll meghatároz egy „backstop”-ot, ami akkor jön létre, ha nem születik megállapodás az átmeneti időszak végére (2020. december 31-ig). A backstop azt jelenti, hogy az EK figyelembe veszi az EU közös vámtarifáját, míg Észak-Írország az egységes piac szempontjait. Egyik fél sem vonhatja vissza egyoldalúan a vámuniót. A célja ennek a backstopnak, hogy elkerüljék a „kemény” ír határt, ahol vámkezelés szükséges.

Miért utasították el?

  • A parlament egy része nem támogatja, hogy a Királyságon belül az EU-s szabályok bármely területen érvényesek maradjanak.
  • A parlament egy másik csoportja úgy véli, nem bánhatnak másképp Észak-Írországgal, mint az Egyesült Királyság többi részével. 

Megállapodás nélküli kilépés („no-deal” exit

„No-deal” forgatókönyv esetén az Egyesült Királyság azonnali hatállyal kilép az Európai Unióból, mindenféle egyezmény nélkül a „válási” folyamatról. Egyik napról a másikra a Királyság elhagyná az egységes piacot és a vámuniót, kilépne az EU-s intézményekből, ezalatt értve az Európai Bíróságot, annak bűnüldöző szervét, az Europolt, emellett több tucat EU-s testületet, amelyek szinte minden területen szabályoznak. Az EK nem járulna hozzá az EU-s költségvetéshez, ami megközelítőleg 9 milliárd fontot jelent évente az ország számára.

Ilyen „megállapodás” esetén nem lenne idő egy kereskedelmi egyezmény létrehozására a két fél számára. A kereskedelem a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai szerint működne. Ebben az esetben vámok és behozatali adók terhelnék a brit árucikkeket, ami ronthatná a vállalatok versenyképességét. A Királyság részéről eltörölnék az adókat az uniós termékekre, viszont semmi garancia nincs arra, hogy ez fordítva is megtörténne. A WTO szabályai szerinti kereskedelem azt is jelentené, hogy határellenőrzéseken kellene átesni az áruknak, amelyek gazdasági nehézséget okoznának a kikötőkben a nem erre tervezett infrastruktúra miatt, leginkább Doverben. A kereskedelem mellett az összes többi ágazatot is érintené a változás, az ipar például elveszítheti a garantált hozzáférést az EU egységes piacához, ami krízishelyzetet eredményezhet.

A szélesebb körű előkészületek mellett a Kabinet Iroda 2018 júniusában kidolgozott egy átfogó, „no-deal” Brexit esetén érvényes készenléti tervet, mely a Yellowhammer Művelet kódnevet kapta. Ez 12 területet fed le, beleértve a közlekedést, egészségügyet, energiaellátást, étel- és vízkészletet. A legrosszabb forgatókönyv esetén bekövetkező feltételezéseken alapszik: 6 hónapnál hosszabb időt felölelő határátkelés, fokozott bevándorlási ellenőrzések az EU határállomásain, az élelmiszerek választékának és elérhetőségének csökkenése, közüzemi szolgáltatások, élelmiszerek és az üzemanyag lehetséges áremelkedése. Olyan eshetőséggel is számol, hogy a kikötőkben a vámellenőrzések által okozott, akár 3 hónapig tartó árufuvarozási zavarok léphetnek fel, még mielőtt a forgalom a jelenlegi arány 50-70%-ára javulna. Emellett a fizikai problémák miatt társadalmi feszültség alakulna ki.

Michael Gove, aki a megállapodás nélküli Brexit előkészületeiért felelős, kiemelte, hogy ez kizárólag a „legrosszabb esetben előforduló forgatókönyv”.

Az ír határt illetően no-deal esetén „kemény” határra kellene számítani. Mivel a fizikai infrastruktúrát megvétózták, így az a határ az egyetlen szárazföldi határvonal lenne az EU és az EK mentén, Írország és Észak-Írország között. A vám- és bevándorlási ellenőrzések végrehajtása nagy feszültséget keltene. Azonban a brit kormány azt nyilatkozta, hogy elsődleges céljuk elkerülni a „hard border”-t, és ideiglenesen nem vonatkoznának új vámtarifák az Írország és Észak-Írország határán áthaladó árucikkekre. 


Szerző