Behozható-e a lemaradás, hogyan maradhatnak versenyképesek a megyeszékhelyek és a vidéki települések a fővárossal szemben

„Lemegyünk vidékre.” Ez egy olyan kifejezés, amitől szerintem a nem budapesti lakosság jelentős részének feláll a szőr a hátán. Miért is alakult ki ez a kifejezés? Nézzünk kicsit a Budapest-vidék ellentétek mögé, és vizsgáljuk meg, hogyan csökkenthetőek ezek a vitathatatlan különbségek, elsősorban gazdasági és társadalmi szempontból.

Történelmi okai vannak, hogy Budapest miért is teszi ki az ország gazdasági teljesítményének ekkora hányadát. Száz éve még egy több mint húsz millió fős ország központjaként működött, az infrastruktúra és az ipar is e szerint szerveződött. A vidéki nagyvárosok és a főváros közti különbségek az óta már csökkentek, de még mindig szembetűnőek az eltérések.

A lakosság több mint négyötöde él a fővároson kívül, a főbb gazdasági mutatók ezzel szemben egészen más arányt mutatnak. Az ország bruttó hazai össztermékének több mint 27 %-a Budapesten keletkezett a KSH 2015-ös adatai szerint. Egy főre leosztva ez már azt jelenti, hogy míg a fővárosban élőkre az európai uniós átlag több, mint 130%-a jut, addig egyes kevésbé fejlett megyék lakosai annak 40 %-a körül mozognak. Budapest vonzáskörzete és Pest megye is kiemelkedik a többi régió közül ezeket a számokat tekintve, hozzá kell tegyük azonban, hogy az ilyen gazdasági mutatókból nem olvashatóak ki többek között a társadalmi különbségek és a vonzáskörzetből ingázók adta eltérések.

Honnan lehet a legjobban megközelíteni ezt a kérdéskört, mi lehet az orvosság ezekre a problémákra? Azt láthatjuk, hogy kisebb méretekben ugyan, de a vidéki nagyvárosoknál is hasonló a települések összefonódása, a nagyobb lakossággal és gazdasági erővel bíró városok köre szerveződik az adott térség. Ezek a települések kulcsszerepet játszanak a vidék fejlődésében.

Peter Karl Kresl amerikai közgazdász 1995-ös tanulmányában[1] a városi versenyképesség hat meghatározó tényezőjét definiálta: magasan képzett munkaerő és magas keresetek; a termelésben a fenntarthatóságra kell törekedni, vonzó termékeket kell előállítani; a gazdasági növekedésnek a teljes foglalkoztatottsághoz kell közelítenie; a városnak meg kell határozni azt a speciális tevékenységet, amin a jövője alapul és a városnak növelnie kell a pozícióját a hierarchiában.

Kecskemét, az egyik legdinamikusabban fejlődő megyeszékhely főtere

Ezen a hat ponton is láthatjuk, hogy összetett folyamatról van szó, ami a gazdasági folyamatok számos területét érinti az oktatástól, a termelésen át a versenyképességig.

A legnagyobb vidéki településeink között, csupán hét (nagyság szerint csökkenő sorrendben (KSH 2019): Debrecen 201 432 fő, Szeged 160 766 fő, Miskolc 154 521 fő, Pécs 142 873 fő, Győr 132 038 fő, Nyíregyháza 116 799 fő és Kecskemét 110 687 fő) város lakossága haladja meg a 100 000 főt, és a ebből öt népessége csökkenő tendenciát mutat a 2019-es KSH adatok szerint. A csökkenő lakossági adatokat főként a fővárosba való elvándorlás produkálja a több évtizede tartó népességcsökkenés mellett, de a külföldre való kivándorlási hajlam is magasabb vidéken, mint Budapesten.

Mi adhatja ezeknek településeknek a sikerét? Az imént felsoroltak közül az elmúlt évben Kecskemét és Győr tudta növelni a lakosságát. Ez a két település, ha jobban megvizsgáljuk, mind a hat fent említett kritérium alapján tudott fejlődni az elmúlt évtizedben. Ezekben a térségekben jelentős az utóbbi években dinamikusan fejlődő autóipar. Az iparág munkahelyeket teremtett, a helyi oktatási intézmények igazodva az ipar elvárásaihoz, ma már szakirányos képzéseket nyújtanak, specializálódásukkal biztosítják a szakképzett munkaerőt, akik helyben maradva tovább segítik a térség fejlődését.

A fenti példán keresztül láthatjuk, hogy a nagyobb városok képesek lehetnek ma Magyarországon reagálni a megváltozott igényekre, és sok esetben növelni tudják a versenyképességüket több területen is, ha megtalálják, mire specializálódhatnak.

Ez azonban korántsem jelent megoldást az ezeknek a nagyvárosoknak a vonzáskörzetén kívül eső kisebb települések gondjaira. A magyar lakosság többsége, közel két harmada lakik nem megyei jogú városokban, nagyközségekben és községekben. A siker receptje hasonló a nagyvárosokéhoz, de a közösségeknek nagyobb jelentősége lehet. Horváth Eszter 2013-as tanulmánya szerint a valódi közösség kialakítása nemcsak kötődést, hagyományőrzést eredményezhet, de a civil aktivitás, részvétel az életminőség javulásához járulhat hozzá. Mindezek megvalósításához három tényezőre van szükség: intézmények létrehozása és megtartása, helyi gazdaság fejlesztése, munkahelyek teremtése és közösségépítés. Kiemeli, hogy a falvak sikeressége a polgármester személyiségén, rátermettségén múlik, akinek központi, összefogó szerepe van a modellben.[2]

Manapság többek között a vidékfejlesztési pályázatoknak és az európai uniós projekteknek köszönhetően számos pozitív példát láthatunk, hogy az egyes települések hogyan tudják felhasználni a bennük rejlő lehetőségeket, amikhez a helyiek összefogása, és közös munkája játssza a legmeghatározóbb és nélkülözhetetlen szerepet. Ehhez azonban fiatalokra is szükség van, így ez a mi generációnk felelőssége is.


[1] Kresl, P. (1995): The determinants of urban competitiveness. In Kresl, P. – Gappert, G. (eds): North American Cities and the Global Economy: Challenges and Opportunities. Sage Publications, London, 45-68. o.

[2] Horváth E. (2013): Kicsik között a legkisebbek – A törpefalvak sikerének kulcstényezői. Doktori értekezés, Széchenyi István Egyetem, Győr.

Fotó: turizmus.com