A falvak és városok közötti különbséget azért nehéz pontosan felmérni, mert a fogalmaikra nincs univerzális definíció. Ránézésre gyakran nehéz megmondani egy településről, hogy falu vagy város. Ha egy város központjának a hangulata falusias, attól még nem lesz faluvá. Országonként eltérő, hogyan definiálják a falut, illetve a várost. Hogy ne legyen túl egyszerű: nem csak a népesség számától függ. Amikor arról döntenek, városnak nyilvánítsanak-e egy falut, sok egyéb tényezőt kell figyelembe venniük és nem mindig egyértelmű a választás.

A falu és a város közti különbséget nem egy, vagy két szempont jelenti, hanem tényezők kritikus tömege. A modern falvak sok olyan sajátosságot vettek fel, amelyek korábban a városok voltak jellemzők, és a városok is megőrizhetnek falusias vonásokat.

Nehézség egy univerzális definíció megalkotásában az is, hogy a falu és a város is folyamatosan változik. Egyik hatással van a másikra. Az iparosítás a falvakat is megváltoztatta és ez a folyamat a mai napig tart. Az állandó változások közepette nehéz megmondani, egy település mikor lépi át a falu kategóriáját és lesz várossá. 

Az urbanizáció, a városi lét hosszú évezredeken keresztül a fejlett térségek privilégiumának, egyszersmind a fejlettség fokmérőjének számított. Az urbanizáció kettős folyamat. Egyrészt jelenti a várososodást (a mennyiségi oldal, azaz a városok számának gyarapodása), másrészt a városiasodást (a minőségi oldal, vagyis a városi funkciók bővülése, az infrastruktúra és a városi életforma kialakulása). Magyarországon a várososodás dinamikus fejlődését lassabban követte a városiasodás. Az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, nem tapasztalható a minőségi változás az infrastruktúrában, vagy a szolgáltatások vagy az élet- és viselkedésmód szempontjából.

Bár Magyarországon nem túl nagy a lehetősége egy mega-, illetve gigapolisz kialakulásának, a városiasodás folyamata hazánkban is megfigyelhető.

Sok település, amelyik városi státuszt kapott, korábbi falusi jellegét nem vetette le. Az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, intézményi ellátottságuk is hiányos és nem javultak az ott élők életkörülményei sem. A KSH szerint a városi rang megszerzése ma is inkább presztízskérdés a települések lakói – és azok vezetői – szemében.

Vidéki és városi társadalom között a legfőbb különbség a szerveződés szintjén található.

Család: A falusi és a városi családok közt mutatkoznak jellemző különbségek:

  • A falvakban a családok erősebbek, összetartóbbak, összevetve a városokkal, ahol sokkal erőteljesebb az individuum szerepe. 
  • Az egyes összetartó család(ok) száma nagyobb vidéken, mint a városokban. 
  • A családi jellegű kontroll, közelség és szervezettség erősebb és jellemzőbb vidéken, mint a városokban. 

Házasság: A házasság intézményét illetően a következők a különbségek: 

  • A család szerepköre a városban, összevetve a vidéki családokkal, egyre szűkül.
  • A városokban gyakoribb a szerelemházasság, mint vidéken. 
  • A városokban gyakoribb a válás, mint vidéken. 
  • A városokban nagyobb szabadságot kapnak a házasulók választás terén, mint vidéken.

A nők helyzete: A vidéki nők többsége nem vagy alig tanultak, szociális státuszuk pedig igen alacsony.

Szomszédság: Vidéken sokkal nagyobb a jelentősége a szomszédi kapcsolatoknak, míg a városban az is gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem is ismerik egymást az egymás mellett élők.

„Mi” tudat: Vidéken a „mi”, azaz az összetartozás, sorsközösség érzése sokkal erősebb, mint a városokban. A közösség hatása az individuum életére erőteljesebb a falvakban, mint a városokban.

Osztályok közötti egyenlőtlenségek: A társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenségek sokkal határozottabbak a városokban, mint a falvakban. Ennek megfelelően a különféle társadalmi csoportok közötti konfliktusok is gyakoribbak a városokban.

Úton a gigapoliszok felé: fenntarthatóvá válhat-e a globális fejlődés?

A városi növekedés a fejlődő országokban egyre komolyabb kihívások elé állítja a nemzeti és a helyi hatóságokat. A városfejlesztés irányításának problémái nemcsak a „nagyvárosokban”, hanem a kisebb, de gyorsan növekvő városokban is felmerülnek. Ha a nagyvárosok ilyen ütemben folytatják a növekedést, irányíthatatlan gigapoliszokká fognak válni? A fenntartható városi fejlődés elengedhetetlen, és mielőbbi lépések szükségesek.

További elemzésekre várnak a fejlődő világ hipergyorsan növekvő megavárosainak aggasztó problémái. Ezeket a városokat a gyors népességnövekedés, az informális szektortól függő gazdaság, a széles körben elterjedt szegénység, a lakásproblémák, az alapvető környezeti és közegészségügyi bajok jellemzik.

A fenntartható városfejlesztés előfeltételei:

  • a „jó kormányzás”, azaz a tervezési döntések demokratizálódása az egyének, háztartások, közösségek, önkéntes egyesületek és civil szervezetek nagyobb részvételével; 
  • a decentralizálás: a fenntarthatóság szempontjából hasonló kihívásokkal rendelkező városok hálózatba szervezése; 
  • a fenntarthatóságra irányuló stratégiák és jövőkép kidolgozása; 
  • a tervezési eszközök és rendeletek harmonizálása; 
  • használható indikátorokon alapuló tervezés és végrehajtás a fenntarthatóság érdekében. 

Felmerül a kérdés, látjuk-e a határt: mekkorára nőhetnek a városok? Látni fogják-e gyermekeink az 50 milliós és még annál nagyobb városokat, az úgynevezett gigapoliszokat? Vagy a legnagyobb városok a közeljövőben képesek lesznek stabilizálni méretüket, és lehetővé teszik, hogy a kisebb városok milliós lakosságúvá váljanak, esetleg megavárosokká? Korábban voltak olyan becslések, amelyek szerint már 2020 előtt 5 milliárd olyan városlakó lesz, akiket nem lehet fenntaarthaatóan ellátni élelemmel. Ha a mezőgazdasági termelők továbbra is feladják az élelmiszer-előállítást, hogy a városokba vándoroljanak, ki táplálja majd a városiakat? A katasztrófa elkerülhető, ha észrevesszük a figyelmeztető jeleket, és időben megtesszük a szükséges intézkedéseket. 

Vannak, akik azt állítják, hogy az emberek alkalmazkodnak az általuk okozott problémákhoz a termelékenység és a hatékonyság javulásával. Az erőforrások helyettesíthetősége végtelen, és az emberi népesség örökre tovább növekhet. Tehát a legfontosabb probléma nem az, hogy az erőforrások elfogynak, hanem az, hogy az agyunk kapacitását jelenleg nem használjuk eléggé ahhoz, hogy az élelmezésbiztonság, az energiatermelés stb. problémáit kezelni tudjuk.

Ezen találgatásokra választ pedig csak az elkövetkezendő évtizedekben fogunk kapni, vagy alkotni.

Szerző