Az utóbbi években felkapott témává vált a klímaváltozás, és Földünk várható élethosszának a megrövidülése. Politikai pártoktól a civil szervezetekig mindenkit foglalkoztat ez a veszély. Sokan rájöttek, hogy a leghatékonyabban és a leggyorsabban akkor érhetünk el változást, ha egyéni szinten változtatunk életmódunkon. A környezettudatos életmód a hosszú távú gondolkodásról szól: úgy élek ma, hogy gyermekeim, unokáim számára biztosítsam a természeti környezet fenntarthatóságát. 

A hétköznapi embert befolyásolni és rábírni: márpedig szükséges átgondolnia, hogy minden gyümölcsöt és zöldséget külön nájlon szatyorba tesz-e a boltban – nem kis feladat. Pedig a társadalom formálható, ha van megfelelő ösztönző és példa. Sok híresség és ún. „influenszer” vágott bele a környezettudatosabb életvitelbe, amit több tíz- és százezres követőtáboruk figyelemmel kísérhet napról napra. Ha a csapból is ez folyik, nyilván sokaknak felkelti az érdeklődését és elgondolkodtatja. A kulcs, hogy kis változások is nagy eredményt hozhatnak, és rengeteg esetben kényelemünkről sem kell lemondani, hogy pár dolgot lecseréljünk napi rutinunk során. 

Az első lépés a tájékozódás és ésszerű cselekvés, a tudatosság. Valószínűleg az lesz a legszimpatikusabb lépés, ami nem igényel nagy kényelmi áldozatot. Ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés. Ha belegondolunk: kevés befektetett energiát igényel, hogy az elfogyasztott termékek csomagolóanyagát az arra kijelölt helyre helyezzük. Ennek az anyagi vonzata és az időbeli ráfordítás is annyira csekély, hogy szinte említésre sem méltó. A műanyag okozza az egyik legnagyobb problémát, a nem megfelelő helyen történő gyűjtése, tárolása, szétszórása. Az üveg lebomlási ideje 1-2 millió év, a műanyag szatyornak 200-1000 év, a műanyag palacknak kb. 450 év. Az eldobható pelenkának 550 év körül van az élethossza. Még az eldobott cigaretta csikk sem bomlik le gyorsan: 10-12 év alatt szívódik csak fel teljesen. 

A PET palackokkal tarkított partszakaszok látványához talán könnyen hozzászokik a szemünk, ám amikor egy állat pusztul el a hulladékoktól, az mindig nagy figyelmet kap. Tavaly február végén Dél-Spanyolország tengerpartjára vetett a hullám egy hat tonnás bálnát. A tudósok kíváncsiak voltak, mi okozta az állat elpusztulását. Kiderült: a gyomrában 29 kilónyi műanyag, kötél, háló és egyéb törmelék volt, ami hashártyagyulladást okozott. Ilyenkor természetesen mindenki észhez kap, hogy valamit mégis rosszul csinál az emberiség. Mennyire egyszerű lenne a műanyag flakont műanyag tárolóba tenni. Ami a PET-palackos vizet illeti, csereopciók tárháza áll rendelkezésre. Ha nem bízunk a vezetékes vízben, egy cserélhető ballonos víz, vagy egy víztisztító készülék, esetleg egy vízszűrő kancsó beszerzése máris a környezettudatosabb életmód felé segít minket.

Mint már említettem, a műanyag szatyrok, zacskók elhagyása sem kerül horribilis összegekbe és temérdek időbe. Egyszerűen egy textil anyagúra kell cserélni, amely hosszú ideig hű társként szolgál vásárlásaink során, és akkor nem kell minden alkalommal 5-10 nájlon zsákba gyűrni a péksüteményeket, zöldségeket és gyümölcsöket. Szerencsére Magyarországon már sok üzletben lehetőségünk van a pékárukat papírzsákokba helyezni, és úgy megvenni. Ennek a lebomlási ideje sokkal rövidebb, mint a műanyagnak. A tömegesen használt műanyag szívószálakat pedig például fém anyagúra lehet cserélni. 

Mindenki értesült a hírekből az Ausztráliában tomboló tűzvészről, és természetesen vízért imádkozunk. Az afrikai országok zömében hiány van tiszta vízben. Nem árt elszámolni magunkkal: hány alkalommal hagyjuk folyva a csapot fogmosáskor és mosogatáskor, vagy arról, hogy mennyi ideig állunk a zuhany alatt. Ha a rengeteg eldobható és egyszer használatos eszközünket állandó használatúra váltjuk, például aa papírzsebkendőt és a papírpelenkát textilre, akkor hozzájárultunk a fenntarthatósághoz. Nem csak környezeti szempontból, de egészségügyi tényezőket miatt is jó, ha ökobarát tisztító-, tisztálkodó- és mosószerekre váltunk. Ha pedig eljött az idő lecserélni háztartási gépeinket, akkor fontos szemponttá kell váljon, hogy minél energia- és víztakarékosabb típusokat válasszunk.

Talán ebből a rövid összefoglalóból is világos, hogy mindez nem jelent óriási eltávolodást a komfortzónánktól. Nem kell hónapokig spórolnunk, hogy egy-egy környezetbarát lépést beiktassunk a mindennapjainkba, és pláne nem kell feladni a kényelmünkből. Ezek talán a legérzékenyebb pontok, hiszen az emberek a legutolsó sorban tennének olyat, ami nem komfortos a számukra, főleg ha még stresszforrást is jelent. Például a személyautó használatáról áttérni tömegközlekedésre. Aki megteheti, hogy autózzon nap, mint nap, az úgy érezheti: mérhetetlenül nagy lemondás lenne buszozni. Ezeket az apró életmód változtatásokat mégis érdemes végrehajtani, hisz ezek révén lassíthatók a környezetünk pusztulásának a folyamatai. Ha ilyen csekély dolgokat sem vagyunk hajlandóak megtenni a fenntarthatóság érdekében, akkor előbb-utóbb nem lesz választásunk, és a kényszerű környezetvédelem már biztosan a kényelmünk rovására fog menni.

Szerző