A koronavírus járvány úgy indult Európában, mint egy média felkapta zaftos sztori, ami úgysem lehet ránk hatással. Sajnos, mára bizonyos, hogy aki így vélte, nagyot tévedett. Mi, “modern világpolgárok” rég elszakadóban vagyunk mindattól, ami pedig természeténél fogva hozzánk tartozik. Nem gondolnám, hogy teljes egészében megváltozott volna az ember belső működése – csak a szakrális helyett a modern kapitalizmusban, és a globalista világeszményben kezdett el hittel hinni. Elhittük, hogy ezek bármely soron következő válságra megoldást fognak nyújtani. És mindehhez társult egy jó adag önzés, ami sajnos a rendszer velejárója. Hinnünk kellett benne, mert nekünk így jó, egy olyan világban, ahol a legnagyobb érték a pénz, amin bármi földi jó megkapható és örömünk legfőbb forrása. Munkamániás yuppiek sokasága, mi lesz most veletek? 

Érdekes, hogy a kialakuló válságra és pandémiára egyáltalán nem tud választ adni a globalizmus. Piaci alapú problémamegoldás helyett teljes állami irányítás, individuum helyett közösségi összefogás, szabad áramlás helyett bezárt kapuk és alapvető nyitottság helyett teljes elzárkózás. 

“A globalizáció a modernitás legfelsőbb foka, hiszen mindenestül a mozgás – úgymint szabad áramlás, közlekedés, forgalom, kereskedelem – szabadsága jellemzi, ennek akadálytalanná és planetárissá tételét jelenti (a „modern” kifejezés szótöve latinul mozgást jelent). A globális krízisek (migráció, kereskedelmi háború, járvány) sokasodása és fokozódása közepette a helyváltoztatás szabadsága a végéhez közeledik, ami egyértelműen a globalizáció alkonyatát jelzi. Most mindannak a visszabomlását látjuk, ami évszázadok alatt és a 20. századi világháború(k) következtében (1914–1991) infrastrukturálisan–szerkezetileg a globalizációt egyáltalán lehetővé tette.” (Békés Márton, forrás: pestisrácok.hu)

Nem gondolnám, hogy ez a válság teljes egészében paradigmaváltáshoz vezetne majd. Hónapok múltán talán vissza fog állni minden a rendes kerékvágásba. De egy biztos, a globális kapitalizmus eszménye válságban van. Mi okozza a válságot? Az, hogy előfordulnak az uralkodó paradigma alapján nem megmagyarázható jelenségek, anomáliák és ha ezek elszaporodnak, elveszítik a paradigma iránti bizalmat. Ha csak egy picit belegondolunk annak valószínűségébe, hogy ha ez a járvány kialakult a semmiből, pár hónap alatt, a később jöhetnek olyan pandémiák is, amelyek még ennél is sokkal súlyosabbak lehetnek, és sokkal több emberéletet követelhetnek. Ha ez a gondolat szorongást nem is vált ki mindenkiből rögvest, de megrendítheti az egyénnek a globalizmus szellemébe vetett hitét.

A deglobalizációnak jelenleg két nagy következményét vetítheti előre ez a válság a társadalom síkján: a globális piac visszaszorulását és az erősödő nemzeti akaratot. Ebből a másodikat tartom tartósabbnak. Ugyanis mindaz, amit az elmúlt hetekben az államok saját szuverenitásukra hivatkozva megléptek, azt nem lehet később padló alá söpörni azokkal az ideológiákkal, amik a liberalizmus államképét magyarázzák. Olyan dolgok történtek, amelyek évekkel ezelőtt lehetetlennek tűntek. Mint például az Európai Unió határainak lezárása és határellenőrzés visszavezetése. Ha egy valami biztos, akkor az az, hogy a liberális államkép ezt a csatát elbukta most.  A másik nagy változás a globális piacot érintheti. Naponta körülbelül kétszázezer repülőgép szolgálja ki mindazok igényeit, akik személyes vagy gazdasági célból más országok területén jelen vannak. És csak a légi forgalmat említettem. Idealisták vagyunk ha azt hisszük, hogy a járvány után ez egyik napról a másikra változni fog. Egy viszont biztos, ennek a forgalomnak köszönhetően sikeresen tud terjedni bármilyen, láthatatlan ellenségnek nevezhető vírus. Épp ezért felmerül a jogos igény a globális piac megregulázására, és az Unió szintjén is erősítheti azok, akik változásokat akarnak. Egyes pénzügyi szakemberek úgy vélik “ha van dolog, amire sem a világgazdaság, sem a piacok nem vágynak, az a nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatok elhúzódó és mélyülő szétesése. Ha egy ilyen új paradigma alakul ki, akkor a kereskedelmi, valutaháborús feszültségek tovább fokozódhatnak, és átterjedhetnek a nemzetbiztonság és a geopolitika területére. Nem elkerülhetetlen (legalábbis még nem), hogy ez a borús szcenárió következzen be. Az erősebb, inkluzívabb növekedést célzó politika folyamatos megvalósításával, a valódi pénzügyi stabilitás helyreállításával, egy tisztességesebb nemzetközi kereskedelmi, beruházási rendszer megteremtésével és szakpolitikai koordinációval ezt még el lehet kerülni.”(forrás: vg.hu) Vagyis lehet változás, azonban nem tudhatjuk, hogy a piacok szétesése milyen irányba mozdítja majd el a világgazdaságot.

A másik sík amin változást hozhat a válság, az az egyén szintje. És talán ott tényleg nagy szükség is van rá. Ez talán a legfontosabb, ugyanis a liberális globalizmus eszményét az egyéni önzés motiválja. Az én-én-én világkép az, ami elképzelhető, hogy megásta a saját sírját azzal, hogy elhitettette az emberekkel, hogy mindenek felett állnak. Mert attól még, hogy filozófusok, és politikusok azt hiszik, hogy ésszel ki lehet találni, hogy az embereknek hogyan kell élni és, hogy a társadalom ésszel megalkotható, attól még nem igaz. Sajnos a modern kor embere is ugyan olyan halandó, mint régen. És bár az ember okosabb lett, mégsem elég okos ahhoz, hogy felmérje milyen kárt okozhat azzal, hogy egy dolláros árukat rendeljen a világ túlsó feléről. Valóban okosabban gondolkodik? Vagy csak a tudomány fejlődött óriásit, ami magabiztosságot adott. Ha mást nem fog hozni a koronavírús miatt kialakult válsághelyzet, abban reménykedek, hogy talán az egyének szintjén történni fog valami. Remélem elkezdünk majd újra nem csak lefelé, hanem felfelé is tekinteni.

https://www.vg.hu/velemeny/elemzes/veget-erhet-a-vilaggazdasag-szerencses-idoszaka-2-1957050/

– https://pestisracok.hu/megrendult-a-vilagrend-bekes-marton-irasa-a-ps-nek/?fbclid=IwAR3HVIYy6Vx718U0mC7xjJ7mvfrd9Fha0E4AxGK2B89HYP2KABVr7sM2xQc&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003

Szerző