Újfajta globalizációt hozhat a világjárvány

Az új koronavírus megjelenése egy régóta tartó vitát erősít fel: előnyös-e a globalizáció, illetve várható-e radikális változás a világban a járvány következtében? Bár konklúziót korai még levonni, már a járvány kellős közepén megfogalmazhatunk néhány irányelvet.

Több választható út kínálkozik, rövid és hosszú távra is. Értelemszerűen az első feladat a jelenlegi járvány lassítása és leküzdése, de már ezzel kapcsolatban sem teljes az egyetértés. Van, ahol a járvány elfojtásával próbálkoznak, fertőzöttek felkutatásával és izolálásával. A másik lehetséges taktika a “nyájimmunitás” elérése, azaz hogy a nem életveszélyben lévők nagyobb része megkapja és leküzdje a vírust, és ezen a módon fusson le a járvány, tömeges megfertőződések – és minden bizonnyal halálesetek – árán.

Láthatjuk, hogy Kínában február eleje óta a koronavírus esetek napi növekedésének rátája drasztikusan visszaesett: február 6-án még 11 százalékos volt, addig két héttel később már 1 százalékon állt, még később pedig ennek is a töredékére mérséklődött.

Jelenleg Kínában a fő aggodalom a második hullámtól való félelem: miután a járvány Kínából külföldre került, hiába intézkedtek jól belföldön, ha most külföldről jön vissza a veszély.

Az előbbi mondat tökéletesen összefoglalja a globalizáció járványidőszak alatti következményeit: a vírus kijuthatott, most pedig visszajuthat, mindezt a világot sűrűn átszövő hálózatoknak köszönhetően. Hasonló problémák évszázadokkal ezelőtt is voltak, ám azóta rengeteget fejlődött az orvostudomány, és valószínűleg nem túlzás kijelenteni: a világ gazdasági, társadalmi és kulturális egységesedése nélkül most nem félmillió esetről tudnánk a világ gyakorlatilag összes kontinenséről, hanem sokkal kevesebbről.

Láttam olyan egyetemi mémet, ami arról szólt, hogy egy random kínai megevett egy denevért, emiatt pedig elmarad a következő ZH-m.

A helyzet ennél nyilván bonyolultabb (a denevér és járvány közötti kapcsolat sem teljesen bizonyított), mégis egy létező mintára hívja fel a figyelmet: amennyiben egy jelentősebb esemény történik a világ egy pontján, hatással van az én életemre, a hazám gazdaságára, ahogy akár a társadalom működésére vagy a kultúra állapotára is. Nem is kell addig elmennünk, hogy a járvány Európába érkezett, emiatt pedig értelemszerűen számos következménnyel teli intézkedés történt: elég Vuhannál maradni. A kínai események bizonytalansággal töltötték el a teljes világot, visszavetették a kereskedelmet, széttörték a globális ellátási láncokat, és persze lehetőséget teremtettek arra, hogy az óriási mobilitás következtében a vírus gyorsan elterjedjen mindenhol.

Két hónappal korábban a legrosszabb szcenárióként tekintettünk arra, hogy március második felére Európa lesz az egész járvány epicentruma.

Mégis bekövetkezett, és az Egyesült Államokban is vészes sebességgel növekszik a betegek száma. Az emberéletek elvesztésén, a globális bizalmatlanság növekedésén túl jelentősen sérültek a gazdaságok is: már nem is kérdés, hogy visszaesés lesz, a kérdés inkább az, hogy milyen mértékű. Számos országban recesszióval számolnak. Bizonyos szektorokat – például a vendéglátást – pedig különösen is súlyosan érintik az események.

De mi fog rendszer szinten változni a következő időszakban? A COVID-19 járványra készülhet vakcina, ám néhány év múlva bekövetkezhet egy újabb egészségügyi vészhelyzet, esetleges egy teljesen más természetű esemény, amely megrengeti az egész világot. A koronavírus járványt után alapvető dolgokat kell átgondolni. A gazdaságot tekintve az országok egyes globális ellátási láncok helyébe alternatív megoldásokat fognak keresni, igyekezve egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a helyi lehetőségekre. Az olcsóbb megoldások és a más nemzetekkel való együttműködés helyébe az önfenntartás igénye kerül. Ezen felül a jelenleginél is jelentősebb szerepet kapnak a technológiai vívmányok.

Gondoljunk bele, hány nemzet került a mélyvízbe: digitális oktatás, home office, tréningek az interneten keresztül, konferenciák, szakmai összejövetelek és mindenféle más jellegű online találkozások.

Az emberek gyakrabban kérdezik majd maguktól: megéri-e a pénzbefektetést, az energiát és esetleges a veszély vállalását a külföldi utazás. Kétszer is átgondolják, hogy videókonferencián keresztül, vagy személyesen vegyenek-e részt egy szakmai találkozón, illetve hogy vállaljanak-e egy hosszú, kontinenseken is átívelő nyaralást. Ez a típusú folyamat persze nem feltétlenül a deglobalizáció része, hanem sokkal inkább egy átalakuló globalizációt jelent: a virtuális tér a jelenleginél is nagyobb szerepet fog kapni, a nem szükségszerű találkozások pedig el fognak tűnni.

Nem várható radikális fordulat a deglobalizáció irányába a koronavírus következtében. A helyzet javulása után az elsődleges cél rövid távon a kármentés lesz. Ezt követően azonban változni fog a globalizáció intenzitása és formái. A nemzetek egyrészt igyekeznek majd saját erejükre támaszkodni, másrészt egy újfajta, digitális alapokon álló globalizáció megteremtését fogják szorgalmazni.

Fotó: IESE Business School

Kapcsolodó cikkek

Nemzettudat: a jövőnk kulcsa

Szükséges egy politikai törésvonalak fölött álló, egységes nemzettudat, amely képes létrehozni olyan egyetértési pontokat, ahol a

48 óra offline

17 óra és 34 perc. Eddig bírtam offline. Te mennyire vagy internetfüggő?