Nemzeti kincs vagy ellenállási központ? Gerényi vs. Szily: A Nagy Index-vita I.

Podcast letöltése

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Gerényi Gábor Index-, Mandiner- és Azonnali-alapító Index-átalakítási elképzelése (azaz a Gerényi-terv), amit két indexes vezérigazgató távozása is követett, komoly izgalmakat okozott a lap szerkesztőségében és a magyar nyilvánosságban. Szily László – aki korábban az Index, majd a Cink újságírója volt – a 444-en hosszú cikkben kritizálta Gerényi koncepcióját. A Reaktor Podcast eheti adásában két ős-indexes vitázik az Index és a magyar online média jövőjéről.

Az első rész tartalmából: Gerényi Gábor szerint az index.hu domain nemzeti kincs, ami körülbelül akkora jelentőséggel bír, mint a Parlament épülete, a Lánchíd vagy a Hősök tere, és amit a végsőkig kell védelmezni a külföldi konkurenciával szemben. Úgy látja, az elmúlt tíz évben nem volt innováció az Indexnél, s ha nincs újítás, akkor a meglévő szerkezetben már nincs benne újabb tíz év.

Szily László már tíz éve gondolja azt folyamatosan, hogy a következő évben nem lesz Index. A lap viszont eközben dominánsabb szereplője lett a magyar nyilvánosságnak, mint valaha, és Szily szerint életszerűtlen, hogy megfeleződött volna az Index hirdetési bevétele, miközben minden versenytársnál növekedett.

A vita első felének szerkesztett leirata:

Lesz-e még jövőre Index, és ha lesz, akkor milyen lesz? Olyan, amilyennek azt a Gerényi-terv elképzelte, vagy valami egészen más?

G.G.: A két leginkompetensebb ember ül itt szerintem ebben a kérdésben, mert fogalmunk sincs, hogy lesz-e. Szerintem biztos, hogy lesz, meg remélem is, hogy lesz. Hogy milyen szerkezetben? Azt nem tudom. Nekem az volt az alaptételem, hogy tíz év nemreform, nemváltozás és nemfejlesztés után valaminek történnie kell, mert a következő évtizedet egy lendületben lévő cég már nem viszi át.

SZ.L.: Én 10 éve azt gondolom, hogy jövőre nem lesz Index. Tényleg én vagyok a másik legrosszabb bennfentes vagy jós, vagy akármi ebben a dologban. Annyira fenekedtek rá, hogy elfoglalják, beszántsák, átalakítsák, ezek után már nem lehet mit mondani. Az biztos, hogy amióta folyik az Index elleni támadássorozat, mindenképpen most forrtak fel az indulatok és most tűnt a legveszélyesebbnek a helyzet. Most szólalt meg a szerkesztőség. Ebből a szempontból izgalmasabbnak tűnik a helyzet, mint az elmúlt 10 évben, amikor – hozzáteszem – bármikor lehetett volna ilyen izgalmas. Egyelőre képtelen vagyok felmérni, megtippelni, hogy mi lesz, különös tekintettel arra, hogy mióta pár napja meghívtatok ebbe a podcastbe, azóta milyen események zajlottak a felvezetőben elhangzott új vezérigazgatói lemondással. Tényleg napról napra, percről percre történhet valami. Összességében nekem az a tippem, hogy nem akarják azonnal beszántani, ez csak egy megérzés, nem információkra alapuló dolog.

Gábor, 2012-ben hagytad ott az Indexet. Mi változott azóta? Miért gondolod úgy, hogy most rád van szüksége a lapnak? 

G.G.: Sok minden változott és sok minden nem változott. Az újság alapvetően ugyanabban a szervezetben, ugyanazon elvek alapján készül. Egyfajta állandóságot képviselt az egész viharos évtizedben, amit megéltünk, és az Indexnél különösen nagy viharok is megjelentek. Hogy mért kell a tervem? Alapvetően minden vállalatot folyamatosan reformálni kell. Egyhelyben járó vállalat sincsen, vagy növekszel vagy csökkensz, egy helyben sosem tudsz állni és az online médiapiacon ez különösen közhelyes. Az Indexet ’99-ben raktuk össze, de már 2005 körül egy nagy reformon ment át a tartalomszolgáltatásunk, amit a velem szemben ülő Szily László képviselt a cégen belül a blog.hu és a felhasználói tartalmak nagyon hangsúlyos bevonásával. Egy új tartalomszolgáltatási modell és univerzum lépett be az életünkbe, amiről Laci azt írta, hogy nem volt nagyon sikeres akkor, de előrevetítette azt az évtizedet, a 2010-es éveket, a felhasználói tartalom évtizedét és az influenszerek tündöklését, a reklámbevételek arra a területre való átszaladását éltük meg. Sajnos ebből az Index már nem részesült, mert mikor mi otthagytuk, ez a fajta gondolkodás és munka teljesen  megszűnt és az előtte lévő modellhez tért vissza a rendszer, egyfajta mainstream, prémium médiatermékként gyártotta a cikkeket, és gyártotta a cikkeket. És idönként videókat is, de azt sem arra a platformra, amin az emberek egyébként videót néznek és kimaradt még sok minden más, ami az online médiában történt.

Az lett a folyamat általam felfogott képe, hogy itt egy olyan cég, amely folyamatosan élen járt az újításban és bevezette az újabb és újabb formátumokat és modelleket a magyar piacra, ezt a képességét elvesztette és nem újított és nem ment előre ebben az évtizedben.

Sőt még csak nem is követte a trendeket, hanem megrekedt egy szinten, mely a 2005-ös állapotot képviseli, ezzel még egy évtizedet lazán végig lehetett hajózni, láttunk ilyet a magyar sajtóban többet, hogy az előző évtized babérjait a következőkben aratják le anyagilag, de hogy még egy évtizedig ez a modell kibírja, az elképzelhetetlen. Ezt a rendszert sem az olvasók, sem a hirdetők nem fogják díjazni mondjuk 4-5-6-8 év múlva.

Laci, mit gondolsz? Te 2000 és 2012 között voltál az Index újságírója.

SZ.L.: Amit Gábor mondott, arról eleve azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy helyes az a meglátása leegyszerűsítve, hogy elment a jelen az Index mellett, de azt azért nagyon nehéz megmondani, mert ebben az ügyben az objektívnak tűnő alap dolgok is bizonytalanok, például, hogy hogy áll anyagilag az Index. Ez azért bizonytalan, mert az Indexet régóta akarják nyíltan politikailag vagy politikához kötődő üzleti körök bekebelezni és az a struktúra, amiben jelenleg működik az Index, az annak az eredménye volt, hogy az egyik Fidesz-közeli üzletembertől a másik, Simicska Lajos meg akarta szerezni. Akkor kidolgoztak egy speciális konstrukciót, ami eleve egészen különleges: a szigorúan vett szerkesztőség egy alapítvány védőernyője alatt van, de a kiadó egyéb funkciói, ami más médiacégeknél jellemzően egy helyen vannak, a sales, pénzügyek, illetve az Index esetében a címlapon megjelenő csomó más kiadvány a blog.hu-tól kezdve, más kézben vannak. Ez a bonyolult struktúra azt eredményezi, hogy az Index nem teljesen ura a saját pénzügyeinek, például azt az alaptételt, hogy mennyi az Index hirdetési bevétele, ezt nem tudjuk, illetve amit tudunk róla, nem biztos, hogy hiteles, hiszen egy olyan cég kezében vannak jelenleg az Index hirdetési bevételei, amelyik nyíltan erős politikai motivációval jött létre.

Egy olyan konstrukció, hogy a szerkesztőség érezhesse, hogy független, az alapítványi forma garanciát ad, de miután az üzleti ügyeiben nem teljesen önálló, ezen az ágon meg lehet fogni, ha valaki akarja.

Az Indexet pórázon lehet tartani, ezért van az, hogy én minden évben azt gondoltam, hogy a következő évben már nem lesz Index mondjuk 2010 óta, hiszen ott a lehetőség. Ez nem friss fejlemény, maga ez a konstrukció régóta fenn áll. Ebben az egészben, amiről Gábor beszél, fontos kezdőelem, hogy azt állítják, hogy az elmúlt 4 évben az Indexnek csökkentek a hirdetési bevételei. Nem tudhatom, hogy csökkentek-e, nem látom az Index könyveit, publikus adatok azt mutatják, hogy az Index minden vetélytársánál, azoknál is, amelyek egyébként nincsenek jó anyagi helyzetben, akár veszteségesek, de a hirdetési bevétel növekedett. Nőtt a torta és a saját kis szeletek is valamennyivel növekedtek, volt, akinek jobban, volt, akinek kevésbé. Amikor olyan állítások hangzanak el, hogy megfeleződött volna, ez egész egyszerűen életszerűtlen. Lehet, hogy így van, nem állíthatom, hogy nettó hazugság, de biztos, hogy nagyon gyanús. A másik fontos reakcióm arra, amit Gábor mondott: miközben az Index valóban változatlanul klasszikus újságként működik, működött mikor én ott voltam és azóta is, pedig milyen sok idő eltelt. A magyar médiapiac és politika változásai miatt azóta, mióta eljöttem, 7 éve növelte a piaci részesedését, bevételi és olvasottsági adatok szempontjából. Az Index-címlap egyedülálló oldallá vált a magyar interneten, ez nagy különbség az előző állapothoz képest. Amikor én indexes voltam, amikor megnőtt nagyra és a magyar médiapiac jelentős szereplője lett, mindig komoly szereplő volt, mindig volt vetélytársa, amelyik ugyanazon a piacon tevékenykedett, mindig volt több, de volt egy nagy, sokáig az Origo volt. És az Index soha nem volt domináns szerepben. Most ez teljesen átalakult, nagyon domináns lett és a Gerényi-terv egyik nagy veszélye szerintem az, hogy az Indexből az egyik fő értéke, az Index-címlap lett. Nagyon kevés olyan internetes oldal van manapság, amit direktben látogatnak az emberek. Az olvasói szokások átalakulásával a tömegek jellemzően megosztásokból olvasnak, relatíve csökken annak az aránya, amikor valaki hűségesen odamegy az internet címre és ott kezdi nézni. Az index.hu egy ilyen cím és nagy változás, hogy felértékelődött a címlap, úgyhogy nem csodálom, hogy harc indult érte. Úgy néz ki, mintha a Gerényi-terv az Index-címlapért folytatott harc egyik állomása lenne.

Abban egyetértetek, hogy a Google-lel és Facebookkal fel tudja venni a versenyt az Index címlapja? Lehet egy olyan tartalomdisztribútor funkciója, mint a globális óriásoknak?

G.G.: Ez volt az alaptételem, hogy az index.hu domain gyakorlatilag egy nemzeti kincs. Magyar kézben van és érdemi forgalomterelésre képes, szemben az összes külföldi kézben lévő forgalomterelővel. Ha valaki valamit közölni akar, azt itt tudja megtenni a leghatékonyabban. Vagy kiteszi a Facebook oldalára, és a Facebook cenzúrázza, letiltja az elérését. A külföldi tartalomdisztribútoroknál nem vagyunk jó pozícióban.

Az Index.hu domainnek most kb. akkora a jelentősége, mint a Parlament épületének vagy a Lánchídnak vagy a Hősök terének, amit végsőkig kell védelmeznünk a külföldi konkurenciával szemben.

És itt térek át a piaci részesedés kérdésére, amit Laci említett. Növelni nem tudta az Index a hazai online reklámpiacon a részesedését, szinten tartotta, ámde történt egy másik folyamat, a külföldi szereplők behatoltak a magyar online reklámpiacra és ma már a Google és a Facebook a magyar online reklámpiac 57%-át rabolja ki Magyarországról. Ha ezt a faktort is belevesszük a képbe, akkor minden egyes tartalomszolgáltató, az Index is nagyon jelentős részesedés-csökkenést szenvedett el. A külföldi szereplők is a mi játékunk részesei, innen, a magyar reklámpiacról viszik el a pénzt máshova, és abból mi már tartalmat nem fogunk tudni gyártani soha többé. Ha az ember nominálisan megnézi, azt lehet követni, hogy a teljes Index- vagy Indamedia-csoport az évtized során végig szinten tartotta magát. Volt egy-két olyan év, amikor az akkori tulajdonos állami reklámbevételt is rá tudott pakolni a piaci bevételekre, akkor egy kicsit több volt, egyébként pedig szinten maradt, ami ha az inflációt nézzük, ami jelentős volt az évtized során, akkor inkább csökkenés. Reálértékben az Index bevétele csökkent az évtized során, a piaci részesedése pedig, ha a külföldieket beleszámítjuk, akkor nagyon csökkent.

Laci említetted, hogy az Index függetlensége elleni támadássorozatnak lehet az újabb fejezete a Gerényi-terv. Úgy gondolod, hogy az Index függetlenségének felszámolása a cél?

SZ.L.: Nem tudhatom, remélem, hogy nem. Irtó rég ismerem Gábort, az Index egyik alapítóját, akinek vitathatatlan érdemei vannak a dologban, dolgoztunk nagyon sokáig együtt. Én személyesen lelkileg nehezen tudnám feldolgozni, hogyha ő lenne az egyik sírásója az Indexnek, de a terv jól kiszámítható eredménye nem lehet más. Nekem ez fájdalmas ebben a dologban. Azért írtam egy hosszú cikket a 444-re, hogy a politikai szempontot nem véve, mint médiapiaci ötlethez nyúltam hozzá a Gerényi-tervhez. Megpróbáltam, illetve most is megpróbálnám azt bemutatni, hogyha ezt naivan úgy vesszük, hogy nincsenek külső körülmények, hanem ez egy piacon egy cég javítására tett terv, akkor első látásra is nyilvánvaló képtelenségek vannak benne, amik nem működhetnek, viszont ami teljesen kiszámítható benne és egészen biztos következménye, az az Index szerkesztői egységként való meggyengülése, a függetlenségének az erodálása. Ez jól kiszámítható dolog. Abból tudtam kiindulni, amit Gábor megírt a posztjában, hiszen ez a terv olyan, mint általában a tervek, sok konkrétumot nem lát az ember. Ebben az esetben az a szerencsés helyzet volt, hogy maga az alkotó összefoglalta nekünk, ebből tudtam kiindulni. Amit ő javasol, ha elképzeljük, az az Index legtöbb rovatának önálló céggé alakítása, kiszervezése és az Index átalakítása egy olyan címlappá, ahol kvázi félkülsős beszállítók – az elején az Index által alapított cégek – az anyagait futtatja. Könnyű belátni, hogy az Index függetlenségét ez nagyon súlyosan befolyásolja. Ha a tartalmi és nem az üzleti részét nézzük, akkor nyilvánvalóan a Gerényi-tervben is tett utalást arra, hogy politikailag kitett lehet a központi- vagy anya-Index. Egy 30 szerkesztőből, 50 újságíróból álló csoportra, mondjuk egy 80 fős szerkesztőségre nehezedik ez a nyomás, ennek a szerkesztőségnek kell függetlenséget biztosítani. Ebben a modellben azonnal egy ötödakkora Indexet kell legyűrni, másrészt nincs szükség arra, hogy az Indexet nyílt eszközökkel gyűrd le, onnantól kezdve, hogy az Index leegyszerűsítve DJ-pulttá válik, ahol ott vannak a szerkesztő DJ-k, akik a lehetséges tartalomforrásokból kiválasztják, hogy most ezt és ilyen pozícióba rakom a címlapra, megszűnt az az egység. Hogy milyen témában, milyen anyagok készülnek? Ezeket a szerkesztők kezelik, majd kiteszik, az egész átláthatatlanná válik. Magában a tervben is szerepel, hogy lehetnek külsős tartalmi források, nem tudhatod a napi működésben, hogy egy anyag miért oda került, miért nem a sport rovatból a Puskás Akadémiáról írt leleplező cikk került oda, hanem a tartalmi partner azonnali.hunak az anyaga. Máris egy szürke zónába kerülnek az anyagok. Ugyanakkor, ha valaki befolyásolni akarná politikailag, államhatalmi oldalról az Indexet, és nem lenne elég kádere – hiszen Magyarországon nincsenek százával, ezrével csatasorba állítható újságírók, ha mondjuk valaki le akarná gyűrni az Indexet –, hogyha kiszervezzük az embereket, őket szerződésekkel függő helyzetbe hozzuk a rovatokban, majd a megmaradt 20 fős központban csak 3-4 kulcsszerkesztőt kicserélünk, nem kormánypropagandisákra, csak könnyebben kezelhető emberekre, akkor az a függetlenség, az a nemzeti kincs, ami huszon plusz év munkájával összejött, az irtó könnyen szétcincálható. Ráadásul a terv következtében nagyobb drámák nélkül.

Amíg egységes az Index, addig nem lehet vele szórakozni egy határig, most is ez történt, amint a szerkesztőség hírét vette a Gerényi-tervnek, azonnal megjelent a címlapon.

Amint nincs egységes szerkesztőség, nem lehetne ilyen reakció egy Gerényi-tervre. Lenne egy kis központ, lenne a Sportrovat Bt., Ilyen Rovat Bt., Olyan Rovat Bt. és könnyebb lenne fokozatosan áthangolni, kevesebb ember kellene hozzá. A káderhiánnyal küzdő hatalomnak nem is az lenne a problémája, hogy nem találunk 80 embert, aki egy MTI-hírből képes faragni egy magyar nyelvű hírt, hanem kell találnunk 5 egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben lévő szerkesztőt. Nem arra gondolok, hogy a Pesti Srácok stábjából töltenék fel az Indexet, ezt sokkal finomabban lehet innentől csinálni.

G.G.: A számokat tegyük rendbe! Nem ötödére csökkent volna, hanem maximum ötödét érintette volna a szerkesztői állománynak ez a folyamat, és nem azt jelenti, hogy el kellett volna onnan költözni, máshova ülni vagy be se járni, az egység változatlan lett volna. Ugyanoda jár, ugyanazon a gépen dolgozik, mint annak idején a vgmk-k a szocializmus idején, amikor van egy nagyvállalat, és amellett magadnak termelhetsz, itt az újságírók maguknak termelhették volna a tartalmat, ez lett volna a dolog lényege és szerintem ezáltal a függetlenség nem csökken.

Lehet, hogy egy nagy, elképzelt Index-egység függetlensége csökken, de az újságírói függetlenség egyértelműen nő, mert a saját tartalommal azt lehet csinálni, amit akar.

SZ.L.: Mármint a kiszervezett újságírók tartalmaival lehet bármit? Mit?

G.G.: Amit írtam, például könyvjogok, filmjogok, TV-műsor, podcast, online, Youtube stb. A mai rendszerben, a nagy Indexben az a gond, hogy nagyon nehezen fordul, ezt az évtized során láttuk, gyakorlatilag semmilyen trendre nem tudott ráfordulni. De a nagy Indexen belül most is vannak kisebb műhelyek, a Totalcart hoztam példának, kicsik, halál mozgékonyak, van Youtube csatornájuk, csinálnak óriási nézettséget az okostévéken. A nagy Index a mai napig nem volt képes erre. A sok videótartalmat gyártó cégnek nincs egy Youtube csatornája, hogy az okostévén meg lehessen nézni. Nincs appja, amin meg lehetne nézni telefonon a videóit. Akkora a lemaradás a monstrumság, a nagyság miatt. Aláírom, hogy amit Laci mond, az egységben az erő működik, csak előbb-utóbb elfogy. A piac elmegy mellette.

SZ.L.: Most a tartalmi dolgokról volt szó, illetve a függetlenségről. De ha idehozzuk a Totalcart, az egy kivételes példa, teljesen egyedi eset az Index történetében, amikor sikerült egy plusz, saját, jól felismerhető brandet létrehozni.

G.G.: Ezt most nem mondod komolyan? A blog.hu, amit megcsináltál, nem brand? Vagy a Tékozló Homár?

SZ.L.: Átmentünk arra, hogy ez gazdaságilag értelmezhető. Erre mondom, hogy ebben sikersztori, de nem volt rajta kívül más. A blog.hu tartalmilag egy nagyon sikeres sztori volt, csodálatos, de amíg én ott voltam, soha nem hozott pénzt.

G.G.: 2010 körül, mikor mi eljöttünk, olyan Index névjegyek készültek, borzalmas volt, aminek a hátoldalán 20 brand volt felsorolva logóval, amit az Index futtatott be mind.

SZ.L.: Az egész tervből egy olyan fajta naivitás sugárzik, amit nem tudok hova tenni. Mintha nem olyan csinálta volna, mint Gábor, aki értelmes, a magyar médiapiacon dolgozik, az online médiapiac kezdetétől, a CD-ROM óta ott van benne. Eleve az, hogy a rovatokból létrejövő kis médiacégek bármilyen fokon életképesek lehetnének, ez képtelenség, olyan, mintha egy Marsról jött lény mondaná.

G.G.: Most írta fel Zsadon Béla a Facebook-oldalára, néhány hete, hogy tudna mesélni arról, hogy az Index felületén hány sikeres médiavállalkozás jött létre az évtized során, például a Magyarósi.

SZ.L.: Voltak olyan emberek, akik a saját pecsenyéjüket tudták sütögetni.

G.G.: Ez lehetne most is, sütögesse mindenki a pecsenyéjét.

SZ.L.: Nem. Vannak olyan médiapiacok, például az amerikai, ahol vannak példák arra, hogy ilyen kicsi, néhány fős cégek specifikus területen saját brandet be tudnak futtatni. Magyarországon ez tökéletesen életszerűtlen.

G.G.: Tele van a magyar médiapiac ilyenekkel.  Nézz körül!

SZ.L.: Mondd azokat a néhány fős sikeres médiacégeket, amelyek valós bevételeket termelnek saját brandként!

G.G.: Csak az Indexről levált egy csomó ilyen, például a Street Kitchen, a Használtautó.hu, ami egy gigantikus cég lett, egy Index spin-off gyakorlatilag, az Index futtatta fel, ma milliárdos cég.

SZ.L.: De a Használtautó.hu nem egy médiacég.

G.G.: Mi más? Egy adatbázis-médiacég.

SZ.L.: Itt újságírók által csinált tartalomgyártó média cégekről beszélünk. Mondj egyet! Nem az Index-univerzumból. Mondj olyat, ami Index-rovat méretű, tehát mondjuk háromtól tíz emberig…

G.G.: Akkor szűkítsük! Most mondtam a Street Kitchent, ami évi százötvenmilliós projekt.

SZ.L.: A Street Kitchen, amennyire én tudom, egy családi befektetésből működő stúdióhálózatot és könyvkiadót párhuzamosan működtető kiadó vállalat.

G.G.: Ez lenne a feladat.

SZ.L.: Hogy az Index rovataiból Street Kitchen… de hol van a Street Kitchen-ös ember édesapja, aki beleteszi a pénzt?

G.G.: Itt jön az a hülyeség, amit nem te írtál, hanem egy másik „gazdasági” újságíró, hogy Magyarországon egy online márka befuttatásához százmilliók kellenek, ezért szar a tervem. Azért mi már befuttattunk néhány online márkát, én magam is, 100 milliókat sose raktam bele. És főleg, ha van egy Index-címlap méretű felhajtóerőm, ami segít és egy éven keresztül promótál, az eleve már több száz millió forint érték. Innentől marha egyszerű befektetőt találni. Én azonnal ott leszek egy befektetővel, ha egy ilyen rovatnak baja van, és beleteszem azt a pénzt, mert marhára megéri Index-beszállítónak lenni. Ne vicceljünk már!

SZ.L.: Az biztos, hogy megéri Index-beszállítónak lenni, ha ez a terv működne, megvalósulna, akkor ebből egyedül a teljesen külső, és hozzáteszem, nehéz eltekinteni attól, hogy a terv szülőatyja egy olyan cégnek, kiadónak a tulajdonosa, aki potenciális külső beszállítója lehet az Indexnek ebben a helyzetben. Nem állítom, hogy lenne, csak azt mondom, fura helyzet, amikor valaki olyan jön elő egy bizonyos ötlettel, ami a saját legitim vállalkozásának nagyon jó lenne.

G.G.: Miért ne lehetne?

SZ. L.: Lehetne, csak érdemes feljegyezni az embernek magában, amikor egy ilyen helyzet előállt. Én az életemet 2000 óta a magyar online médiapiacon töltöttem a legkülönbözőbb cégeknél, én magam nem láttam egy olyat sem. Ebben a cikkemben is leírtam, hogy a Gerényi-tervben az is különös, hogy szinte pontról pontra ugyanez megtörtént a blog.hu-val, hogy az Index-címlap vonzerejét kihasználva egy új tartalmi egységet elindított az Index, csinált saját blogokat. Ezeknek én voltam a vezetője, tehát jól tudom, hogy – kb. úgy, ahogy ezekből a rovatokból létrejövő cégek lennének – saját maga hozott létre olyan kis egységeket, amik a leányvállalatai voltak a dolognak. Bár ezeknek a blogoknak jellemzően nem volt teljesen önálló gazdasági háttere, de később lett.
Voltak ezek az egységek, Index-közeli emberekkel vagy akár indexes emberekkel, saját tartalmi egységek. A blog.hu-val teljesen külsős emberek csináltak tartalmakat, ahogy ez a modell is megengedné, ami ebből minőségi volt, azt tartalom-disztribútorként az Index a címlapján, a blogketrecnek is nevezett felületen megjelenítette, mind a saját részvétellel létrehozottakat, mind a külsősöket. Itt nagyon fontosak az arányok, az Index címlapját markánsan a saját írott, szerkesztett anyagai foglalták el, de jól láthatóan megjelent rajta ez a tartalmi kínálat. Nagyon olvasott is volt.

G.G.: Pont 2010-et kellett volna megvárni, és ezeket az éveket, amik ennek a tartalomnak a fénykorát hozták el. Még a blog.hu-n indítottuk el azon influenszerek egy részét, akik később nagyon sok pénzt kerestek a YouTube-on is.

SZ.L.: Én követtem ezeknek a sorsát valamennyire, hiszen én voltam a tartalmi főnök. Az indexes blogok közül egyetlen volt olyan, ami nagyon jól érzékelteti, hogy mennyi volt ebben a realitás, egy darab volt, ami gazdaságilag is értelmezhető karriert futott be, az Urbanista nevű blog. Az is úgy, hogy az Index nem is gondolta volna, ezért annak a szerzőnek, aki ennek a blognak a szerzője volt és egyébként írt az Indexre is, amikor távozott, búcsúajándékként megkapta ezt a blogot. Ez egy speciális, városépítészet, urbanizmus területen működő blog volt, nagyon jó szerzővel. Amikor megkapta a blogot, akkor az már 7 éve futott az Index-címlapon, tehát megkapta azt a promóciót, amit itthon meg lehet adni.
Ez arra volt elég, hogy ez az egy ember meg tudott élni pár évig ebből a blogból, ami akkora unikum volt egyébként, hogy néhány év múlva visszavásárolta tőle az Index, amit annak idején elajándékozott. Ez volt a példa, és ez is egy embert tudott eltartani, hasonló sem volt. Pedig itt tényleg megvoltak azok, hogy egy potenciális hirdetőket vonzó, egyértelműen meghatározható markáns….

G.G.: És a Magyarósit akkor nem vesszük ide? Ő nincs? Ő nem „gazdaságos”? Mert ott már nagyon sok pénzért lehet posztot kapni.

SZ.L.: Nem akartam személyeskedni. Egy olyan volt indexes emberről beszélünk, hogy értsék a hallgatók, hogy volt az Indexnek egy olyan munkatársa, aki miközben az Index tech-rovatának a teljes állású fizetett embere volt, átlátta, hogy ez milyen lehetőségeket hoz, és utána ő elkezdett ugyanazokban a témákban, amiért fizette az Index, blogokat létrehozni. Szponzorációt szerzett rá magának és úgy keresett vele pénzeket, hogy már olyan botrányok voltak ebből, hogy előbb adott le a saját blogjaira anyagokat és rakatta ki az Index-címlapra, minthogy ezt megírta volna az Index. Jó, hogy ez előkerült, mert ez egy tökéletes példa arra, hogy ez a modell milyen sötét kavarásokra is alkalmas.

G.G.: Nem sötét kavarás, hanem az, ami eddig nem lehetett, az most lehetett volna.

SZ.L.: Ez pont olyan volt, ahogy az orvosok meglopják a magyar egészségügyet. Azok a félig magán-, félig állami orvosok, akik az állami infrastruktúrán elvégeztetik „ingyen” a szűrővizsgálatokat, aztán beterelnek a magánrendelésre…

G.G.: Ha leegyszerűsítem a sémát, akkor most azért sírunk, hogy nehogy meglopják Orbán Viktort?

SZ.L.: Nem.

G.G.: De. Az Indexet most elkönyveljük, hogy egy kavarós, felszínes izé…

SZ.L.: Nem, én nem szeretném, ha bárki a saját pecsenyéjét sütögetné az Indexen.

G.G.: De ha az Index azt mondja erre, hogy neki ez jó? Sütögesd a saját pecsenyédet, támogatunk, csinálj magadból saját brandet! Akkor itt ki lop meg kit? Az Index engedte volna ezt az én fejemben. A menedzsment benne lett volna, a szerkesztőség nem akarta.

SZ.L.: Hogy a menedzsment benne lett volna, hogy full fizetést ad valakinek, aki saját pénzt csinál belőle és a saját rovatába nem rakja be azokat az anyagokat, amikor levette a pénzt?

G.G.: Berakja a rovatába és viheti máshova is.

SZ.L.: Az Index vezetése egyáltalán nem volt ettől az egész dologtól lelkes, csak nem voltak elég erőskezűek ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt véget vessenek ennek, ami mindenkit felháborított.

G.G.: Azon kívül mondok egy másikat. Qubit. A 444 fantasztikusan jó, kiszervezett tudományrovata. Napi olvasója vagyok.

SZ.L.: De ez nem igaz, ez nem kiszervezett. Nem igaz, mert a 444-nek nincsenek rovatai, különösen nem volt tech rovata és nem szervezte ki a tech rovatot.

G.G.: De van egy márkaneve, amit úgy hívnak, hogy Qubit és nagyon jó tudományos tartalmat szolgáltat a 444-ről leválasztva.

SZ.L.: Nincs leválasztva, mert soha nem volt része. A 444 kiadója kitalálta, hogy egy olyan területre, amelyre nem voltak anyagok a 444-en csinál egy másik kiadványt, ami szándékosan más profilú, sőt az eredeti elképzelés szerint más hozzáállású is, mint a 444, ami egy napilag reagáló „perclap”, politikai fókuszú hírújság. Ehhez képest az volt az üzleti ötlet, ami vagy jó, vagy nem, hogy csinál egy magazin jellegű, a dolgokat összefüggésében néző, egy speciális, a népszerű tudomány területén egy másik kiadványt. Olyan tartalmaknak, amik soha nem voltak a 444-en és erre ők azt gondolták, hogy érdemes kinyitni a spektrumot és a kiadónak egy olyan kiadványt létrehozni, ami más, mint az előzőek. Nem az volt, hogy a 444-en volt tudományrovat és abból csináltak egy kiszervezett külön céget.

G.G.: Nagyon jól gondolták. Nem is ebben az értelemben. Inkább van egy kérdésem hozzád. Ha az Index megkeresné a Qubit-ot, hogy legyen külső beszállítója az Index-címlapnak, és ezért pénzt fizet és a Qubit-tól kér havonta x darab cikket, akkor ebbe a Qubit belemenne-e?

SZ.L.: Fogalmam sincs, de azt képzelem, hogy nem. A Qubit nem egy tartalom-beszállító, hanem egy újság. Tőle furcsa lenne. Elméletben is az a modell, hogy a kiszervezettek, tartalombeszállítók, akik potenciálisan egy versengő piacon bárkinek szállítanak tartalmat, annyira irreális, mintha nem egy Magyarországon élő magyar ember csinálta volna.

G.G.: Mert az Origo még nem vett át soha Index-rovatot? Vagy az Index sosem vett még át az Origótól?

SZ.L.: Nem rovatok átvételéről, hanem a te tervedről az volt meglebegtetve, hogy ez azért is jó lenne ezeknek, mert fel tudnák srófolni az árat. Ezek olyan tartalom-előállítók lennének, akik különböző publikáló felületeknek is eladhatnák az anyagaikat.

G.G.: Nem egy időben, hanem egyszerre az egyiknek.

SZ. L.: Igen, csak ezen természetesen nincs semmiféle versenypiac és Magyarországon nincs is olyan, aki tudna. Egy olyan szűkülő médiapiac van, ahol a bevételekért küszködnek. Azt teljesen irreális elképzelni, hogy valaki így vásárolna versengő tartalmat, túl pici az egész.

G.G.: De hát ez már sokszor megtörtént.

SZ.L.: Mi történt meg?

G.G.: Hogy Index-rovat átment Origóba, Origóból átjött az Indexbe.

SZ.L.: Volt, hogy alkalmi emberek átmentek.

G.G.: Nem emberek, komplett márkanevek. Az Origónál volt a Totalcar rivális oldala, a Vezess, azt hiszem, az volt az övék. Az például már nem az Origo, hanem más oldal, a vezess.hu. A TV-s piacon ez teljesen általános és szerintem az a modell fog elterjedni, hogy vannak a csatornák és akkor te vagy egy producer, csinálsz valami tartalmat, azt felkínálod ennek és annak a TV-nek és valamelyik megveszi. És akkor ott lesz. Ha egy idő után nem akarja tovább csinálni, akkor majd megveszi egy másik csatorna. Itt csatornáról csatornára ugrálnak különböző produkciók, rengeteg esetben. Például a Breaking Bad, kezdte az egyik csatornán, aztán átment a másikra. Aztán, ha azok sem akarják, akkor átmegy a harmadikra, vagy ha többet ígérnek, akkor átmegy a negyedikre.

Egy gyors kérdés. Ha jól értjük, Laci, akkor az a problémád, hogy nincs több szolgáltató, ahová át lehetne menni.

SZ.L.: Persze. A magyar médiapiac teljesen szűk, ez totálisan életszerűtlen, hogy valaki a tartalmát így-úgy el tudja adni. Ez a számtalan, teljesen irreális vonásának az egyike. Ebbe az egész konstrukcióba azt elképzelni, hogy a kiadások oldaláról az Index szempontjából miért éri meg, hogy ugyanazokkal az emberekkel a Gerényi-terv szerint kőkemény, hosszútávú szerződéseket kötni arról, hogy a rovatokba ki vagy szervezve és megvesszük a tartalmadat, minden ugyanolyan. És még vannak bonyolult szerződések, a létrejövő cégek adminisztrációja… Ez miért jobb az Indexnek? Ha azok a szerződések tényleg olyan kőkemények, hogy azok az emberek, akik eddig indexes munkatársként írták a cikkeiket, ha ezeknek mindent garantálnak, hogy ugyanúgy mindent átvesznek, és ugyanúgy keresik a pénzt, akkor miért érné meg?

G.G.: Elmondom, miért. Ez rövidtávon tényleg nem vezet költségcsökkenéshez, ez a középtávot kezeli. A garantált időszakon túl…

SZ.L.: Amint kirúgták ezeket az embereket, amint szakítottak ezekkel.

G.G.: Vagy nem kirúgták, hanem…

SZ.L.: Vagy szerződést bontottak a providerükkel.

G.G.: Köszönöm a további jó ötleteket, majd továbbítom a pártközpontba. Csakhogy itt van egy olyan is, hogy ha esetleg a rovat jobban teljesít, mert ebben a rendszerben mérhető lesz a bevétele, akkor a következő évi szerződésre már sokkal jobb kondíciókkal futhat rá.

SZ.L.: Mert? Miért fizetne nekik többet az Index?

G.G.: Mert elmegy máshová. Hát hány tartalomszolgáltató van? Azért ne csináljunk úgy, mintha nem lenne Magyarországon az Indexnek mondjuk nyolc direkt konkurense! Legalább. Nyolc. A 444, 24, Origo…

SZ.L.: Az Origo… persze. Ha ilyen komolytalanul beszélgetünk, akkor itt legyen a vörös vonal.

G.G.: Az Origo a következőt tudja: kicsit diszkontált minőségű tartalmat szolgáltat a közéleti tartalompiacon. Az összes többin viszont nem igazán, és az elérése ebben a rettenetes minőségesésben, amikor egy top minőségű újságból vált egy vállalati üzenőfallá, ehhez képest az elérése változott mínusz 10 százalékot. Egy óriási tartalomszolgáltatóról van szó, aki egy óriási forgalmat irányít különböző tartalmakra. Én soha életemben nem csinálnék Origót. De az urbanistád vagy akárki, szerintem még ő sem, oké. De egy akárki, aki csinál egy politikailag teljesen semleges dolgot, hogy a freemailből ne kaphasson forgalmat? Ne vásárolhassa meg ezt a lehetőséget? Miért ne, mi az oka? Ott van az a forgalom, meg lehet kapni tőle. Ez egy létező és nagy szereplő. Elmondom neked, hogy nagyon sok megyében Magyarországon az Origo még mindig olvasottabb, mint az Index.

SZ.L.: Nem értem, hogy ez most, hogy érinti a mi témánkat?

G.G.: Úgy érinti a témánkat, hogy létező szereplőről van szó, ne csináljunk úgy, mintha nem lenne! Csak mert a mi fejünkben nincs. Mert kijátszotta magát politikailag.

SZ.L.: Arra gondolsz, hogy az Index munkatársaiból létrejövő média-beszállító cég azért tudna az Indexnél jobb árat elérni, mert kvázi üzleti alapon megfenyegeti őket, hogy különben átmegyek az Origóhoz?

G.G.: A piacon ezt nem fenyegetésnek, hanem alkunak nevezik.

SZ.L.: Tehát egy piaci alkuban ezt bárki komolyan venné.

G.G.: Az Origo egy szereplő.

SZ.L.:

Elméleti játékként ez akkor lehetne, ha mindenki ebben a szerkezetben dolgozna. De nem véletlenül senki nem dolgozik a Gerényi-terv szerinti szerkezetben, és nyilván nem is fog.

G.G.:

De. Konkrétan de. Amikor a 24.hu újságíróját, aki régen indexes volt, megkérdeztem, hogy egyébként ti is így dolgoztok, nem? Ja, tényleg, valami hasonló.

Ránézel arra a médiacsoportra és azt látod, hogy vannak külön egységek és mindegyik nagyon szoros elszámolásban van. Így van, ne mond, hogy nincs így!

SZ.L.: Engem nem érdekel a 24.hu csoport vagy a Central Media elszámolási rendszere, nem erről beszélünk!

G.G.: De pontosan erről beszélünk, hogy egy ugyanilyen rendszerben dolgoznak! Te azt mondtad, hogy ilyen rendszer nincs.

SZ.L.: Ugyanilyen rendszerben?

G.G.: Nagyon hasonlóban, bocsánat. Követhető az egyes tartalmi egységeknek a performansza, a teljesítménye.

SZ.L.: De annak, hogy követed egy tartalmi egységeknek a performanszát, a világon semmi köze ahhoz, hogy kiszervezed egy külsős cégbe és onnantól kezdve az ő tartalmát már kényed-kedved szerint rakod a címlapra.

G.G.: Akkor is kényem-kedvem szerint rakom, hogy ha nem külsős cégben van.

SZ.L.: Igen, de a te terved szerint jelentősen meggyengülne az a központ, ami ellen tud állni.

G.G.: Egy ötödével.

SZ.L.: Tehát a te nagy reformod az, hogy szigorúan csak az egyötödét és ez csak ennyi legyen?

G.G.: A reform az az, hogy most egyötöd, aztán, ha megtetszik lehet, hogy még egyötöd, de ha nem jön be, akkor vissza az egyötöd. A jövőbe nem láthatunk.

A Nagy Index-vita második felében egyebek mellett szó esik arról, hogy mi a biztos bukás, hogy ki kinek a barátja, és arról is, hogy focipartnere-e Szily Lászlónak Vaszily Miklós, az Indamedia társtulajdonosa.

Kapcsolodó cikkek