Ha Budapest elfelejt magyar lenni, akkor nem lesz izgalmas

Podcast letöltése

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Faix Csaba, a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. (BVA) és a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) ügyvezetője arról beszélt a Reaktornak, hogy a járvány miatt teljesen leálló turizmus jó alkalom arra, hogy Budapest végiggondolja, mi a helyzet a túlturizmussal, és milyen vendégeket szeretne. Az elmaradó külföldi látogatókat belföldiekkel is pótolná, amihez új, kifejezetten a magyar közönségnek szóló kártyát vezetnek be Restart Budapest néven, amivel nagy kedvezménnyel lehet például szállást foglalni.

Kommunikációs szakemberként végzett munkád során egy Budapestről induló startupból világmárka lett. Ez a Prezi. Budapest is világmárka, de egészen más jellegű.  Milyen eddig kiaknázatlan eszközök állnak rendelkezésre fővárosunk imázsának alakításához?

Az eszközök nem annyira újszerűek, talán a tartalom, amit ezekkel meg akarunk mutatni, amiről kevesebb szó esett az elmúlt időszakban. Az, hogy rögtön két céget vezetek, nem a bennem lévő megalománia eredménye. Amikor januárban beadtam a pályázatomat a városarculati és a turisztikai cég vezetésére, azzal a koncepcióval pályáztam mind a kettőre, hogy érdemes lenne egy céggé összevonni, ennek a neve a Budapest Brand Zrt. lesz, ami kicsit idegenül hangozhat, de ez mondja el leginkább, miről is szól ez a cég.

Az a kép, az a történet, amit Budapestről el szeretnénk mondani, akár külföldön, akár az itt élőknek, az legyen egységes, az legyen egy olyan kép, ami miatt kedved van eljönni Budapestre vagy kedved van jobban felfedezni Budapestet.

Korábban a Városarculati Nonprofit Kft. inkább a belföldiekkel kommunikált, nekik szervezett eseményeket, pl. a Pünkösdi Királyságot vagy a Budapest Urban Games-t, ami egy városszerte megrendezett utcai sportverseny neve. A Fesztivál- és Turisztikai Központ pedig inkább a turistáknak kommunikált. Szeretném összevonni ezt a két szervezete és megmutatni külföldön és itthon is, hogy mennyi klassz hely van Budapesten, amit nem ismerünk még mi, budapestiek sem. Ha belegondolunk, akkor a budapestiek is általában 5-6 útvonalon járnak, ugyanazokon a helyszíneken: munkahely, iskola, barát, barátnő, család stb. Ha valakinek nincs különösebb dolga mondjuk Kőbányán, akkor az életben nem megy oda. Miközben sok izgalmas dolog van Kőbányán, amit ez a cég, amit vezetek, szeretne megmutatni. Hogy kedvet csináljon arra, hogy a várost minél többen felfedezzék és elkezdjék úgy használni, ahogyan talán a korábbi években nem. Az eszközök nem annyira újak, talán a tartalom, amit mi szeretnénk megmutatni, létrehozni, az újabb.

Miben más a Magyarországon élők és az ide látogatók megszólítása? Lehet egyszerre mindkét csoporthoz szólni, vagy merőben eltérő igényekkel rendelkeznek?

Egyrészt nem szabad mást mondani nekik, másrészt kicsit másképp kell nekik mondani. Beszéljünk egy érzékeny témáról, a buliturizmusról! Nagyon sok külföldi imádja a bulinegyedet, azért jön ide 72 órára, hogy hátrahagyja az otthoni gondjait, megünnepelje a házasságát, diplomavédését, bármi egyebet. Azt szeretné, hogy jól érezze magát, jót tudjon bulizni. Ha azt mondom a külföldi kommunikációban egy turistának, hogy gyere Budapestre, mert itt szuperül lehet bulizni, és a Király utca tárt karokkal vár, de közben tudom, hogy az itt élők nem szeretik ezt a helyzetet, és amikor ideérkezik a turista, nem azt látja, hogy a Király utca tárt karokkal várja, akkor csalódni fog. És teljesen mindegy, hogy milyen tervei voltak, nem lesz jó élmény számára a budapesti utazás, mert nem azt kapta, amiért jött.

Szerintem kulcsfontosságú, hogy közösen találjuk ki, hogy mit is akarunk Budapestből megmutatni, mi is Budapest, ez az úgynevezett brand stratégia, amit most készítünk, ez egy kutatási folyamat, amibe szeretnénk bevonni minél több szereplőt, hogy értsük, kinek mit jelent ez a város. Mást jelent nekem, mást jelent egy egyetemistának, mást egy nagymamának, aki az unokáit szeretné a közeli játszótérre levinni. Másként szeretjük, más arcát emelnénk ki.

Ezt gyúrjuk össze egy egységes stratégiává, ökoszisztémává, ami jobban szétteríti azt a gazdasági hasznot, amit a turizmus egy városnak jelent. Ha nemcsak a Király utca profitál az idelátogató turisták költéseiből, hanem mondjuk Kőbánya is, azáltal a csatornákon keresztül, amiket létrehozunk, és megmutatjuk, hogy Kőbányára is érdemes ellátogatni, akkor már jó munkát végeztünk. De ennek a képnek, amit akár az itt élőknek, akár a külföldieknek megmutatunk, az üzenetnek ugyanannak kell lennie, a mód ahogy elmeséljük, amit kihangosítunk az élményből, az lehet más. Aki rövidebb időre jön ide, azoknak más dolgokat érdemes megmutatni, mint annak, aki itt él. De a kép, amit mi szeretnénk megmutatni, ha úgy tetszik, eladni, az azonos kell, hogy legyen, különben nem leszünk sikeresek.

Ezek szerint a tervezés szakaszában vagyunk. Mikorra valósulhatnak meg ezek a tervek? Mikorra lesz meg a két szervezet fúziója, amit említettél?

A két szervezet fúziója október 31-én megtörténik. Ez nem olyan izgi, hosszú cégbírósági, jogi procedúra. Minden olyan aktus, ami a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat hozzájárulását igényli, megtörtént, határidőkre várunk. A kutatás előkészítése folyik, azt reméljük, hogy kora őszre elkészül. Akkora látjuk, hogy mi az az üzenet, ha úgy tetszik márka, csak olyan távolító, ha Budapestet márkának tekintjük, pedig sok szempontból az, miközben sok más szempontból egy élettér, világos, hogy több értelmű jelentése van ennek a városnak. Remélem, hogy el fog készülni.

A sajátosság, hogy bármit is terveztünk, a COVID ezt már most keresztbe húzta. Ez egyfelől lehetőség, aminek tudok örülni, hiszen az, hogy megállt a turizmus, kevés ember van itt, jó alkalom, hogy újragondoljuk azt, hogy mit is akarunk a várossal kezdeni.

Hiába gondoljuk azt, hogy de jó lenne, ha nem jönnének vissza a bulituristák, hanem helyette szuper csúcsgazdag emberek jönnének Budapestre, akik egy napig lennének itt, sok pénzt elkölthetnének, majd visszamennének anélkül, hogy a város életét felforgatnák, ez nem fog megtörténni. Az, hogy újragondoljuk, hogy miket akarunk vagy lehet kezdeni ezzel a várossal turisztikai szempontból, az nem jelenti azt, hogy ezt gyökeresen át tudjuk alakítani, de arra jó alkalom lehet, hogy a hangsúlyokat, hogy miket akarunk kezdeni vele hosszabb távon, átalakítsuk. Ez ilyen értelemben lehetőség is. Közben meg látjuk, hogy milyen iszonyatos károkat okoz a sokszor elátkozott turizmus hiánya, legyen akár az buliturizmus is. 99%-kal csökkent a Budapestre látogató külföldi vendégeknek a száma. Lényegében nincsenek ma Budapesten külföldi turisták. Elkezdenek fel-felbukkanni, de kérdés, hogy a megemelkedő fertőzöttségi adatok meddig teszik lehetővé, hogy egyáltalán utazni lehessen.

Például a Balatonon azt látjuk, hogy a belföldi turizmusnak kedvez a pandémia. Budapesten viszont a belföldi vendégéjszakák száma általánosságban is alacsonyabb. A drágaság lehet az oka, ami sokszor felmerül érvként vagy valami más? Ezen lehet-e vagy kell-e változtatni?

Szerintem kell, nagyon szeretnék ezen változtatni. Az oka valószínűleg többrétegű.

Azt gondolom, hogy egész egyszerűen nem jut eszébe a magyaroknak, hogy Budapest is lehet üdülési célpont.

Visszajutunk arra, hogy milyen dolgokat mutatunk meg a fővárosból. Lehet, hogy erre sem fordítottunk korábban elég gondot, hogy úgy mutassuk be, mint egy olyan helyszínt, ahova érdemes eljönni üdülni. Pedig itt van a Duna, 10 perc bicikli-, ha úgy tetszik autóút, ahol lehet kajakozni, paplanernyőzni, barlangászni, kirándulni, de lehet a Normafára menni, állatkertbe, szuper étterembe menni.

Minden, amit egy európai nagyváros nyújt, amiért elutaznak az emberek Berlinbe vagy Párizsba, az itt, Budapesten is jelen van.

Mi ezen próbálunk változtatni, és elindítottuk július 1-gyel az úgynevezett Restart Budapest kártyát. A Budapest kártya inkább a külföldiek körében ismert: ezzel ingyenes tömegközlekedést kapsz és nagyon sok helyre ingyen vagy kedvezménnyel mehetsz be.

Létrehoztunk a belföldi turistákat célzó kártyát is.

Beletettünk egy ingyenes belépőt egy kiválasztható budapesti gyógyfürdőbe, egy ingyenes strand belépőt, Hop-On Hop-Off városnézést, hogy fedezzük fel a turisták szemével a várost, kedvezményes belépéssel a Lupa Beachet, hogy a nyári időszakban el lehessen menni, és ami nagyon fontos, hogy megállapodtunk a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével, hogy egy nagyon kedvező árú szállodai szobát is a kártya mellé csomagoljunk, pont azért, hogyha valakinek a drágaság lett volna a visszatartó erő, akkor ezt segítsünk áthidalni.

Háromféle kártyatípus van, az egyik a 3*-os szobában 12.000 Ft-ért lehet vásárolni 1 éjszakát, két ágy, két ember vagy akár egy pótággyal gyermeket is el lehet helyezni.  4*-osnál 20.000 Ft, az 5*-osnál pedig 30.000 Ft a szobaár, ami rendkívül kedvezményes.

Azt gondoljuk, hogy ezzel már tényleg elérhetővé vált Budapest mindenki számára, mint turisztikai desztináció és e mellé elkezdünk egy olyan kampányt, amiben megmutatjuk, hogy milyen izgalmas felfedezésre váró dolgok vannak itt, túl azon, amit a híradókban látunk, hogy van az Országgyűlés meg sok-sok aszfalt és hivatalnokok járnak jobbra-balra.

Említettél már pár európai nagyvárost. Ha a térségünkben Bécset, Prágát vagy Pozsonyt vesszük, akkor mi a véleményed, ők versenytársak, konkurencia vagy inkább példaként kell tekinteni rájuk, és kooperálni velük?

Szerintem mind a három. És kicsit attól is függ, honnan nézzük. Ázsiából vagy Amerikából a távolság miatt egynek tűnik. Ha valaki utazik 16 vagy 20 órát repülővel, hogy eljöjjön Európába, no pláne Kelet-Európába, akkor eljön Bécsbe, Prágába, Budapestre, Pozsonyba. Ezért muszáj kooperálnunk, mert egyként látszunk és a józan ész ezt diktálja. Ha közelebb jövünk, akkor pedig igen, versenytársak vagyunk, hiszen nagyon klassz város Bécs, Pozsony vagy Ljubljana, ahova ugyanúgy el lehet utazni, és világos, hogy ebben van verseny, hiszen egy embernek 1 vagy 2 hét szabadsága van egy évben, egy helyre tud elmenni, vagy Ljubljanába vagy Budapestre. Ha Ljubljanát választja, az jó Ljubljanának, kevésbé jó Budapestnek.

Ezt inkább az angol frenemies (friends+enemies), a barát és ellenség fura összevonása mutatja be.

Jó a kapcsolat például Béccsel, próbálunk tanulni egymástól, beszélgetünk, ki hogyan oldja meg a COVID helyzetet, próbál segíteni saját magán, úgyhogy én ebben bőven látok lehetőséget.

Az identitás kérdésnél visszacsatolnék a múlt heti podcast adásunkhoz, amiben elhangzott, hogy a térségből általában azok a zenekarok eladhatóak külföldön, akik valamilyen módon meg tudják őrizni a közép-európai karaktert, van bennük valami lokális sajátosság. Ezt a kulturális sajátosságot keresik az idelátogató turisták is, vagy inkább a komfortzónájukban maradnának, és a náluk megszokott lehetőségeket fürkészik? Pacalpörköltre vágynak vagy McHungary menüre?

Nagy bánatomra nincs elég pontos adatunk arról, hogy mit is keresnek az idelátogatók. Vannak digitális terveink is, mindjárt mesélek róla, hogyan szeretnénk a digitális térben jobban jelen lenni, ahol sokkal több ilyen típusú inputot tudunk kiszedni az emberekből, hogy mire kíváncsiak.

Az én személyes véleményem, hogy érdemes kicsit elmozdulni ebből a pacal irányból abba az irányba, ami már kellően modern, de muszáj közben unikálisnak is maradni, mert akkor akár elmehetne Berlinbe is.

Tehát ha Budapest elfelejt magyar lenni, akkor nem lesz izgalmas, pont olyan lesz, mintha helyette Grazba mennék vagy Ljubljanába. Szegény pacalt méltatlanul pellengérre állítva, azt látni kell, hogy ha túlságosan messze esik a mainstream ízléstől, ha mi tömegturizmusban gondolkodunk, márpedig részben muszáj tömegturizmusban gondolkodnunk még akkor is, ha szeretnénk kicsit minőségibbé tenni ezt a turizmust, de volumenét tekintve nem tudunk rá mást mondani, mint tömegturizmus, akkor érdemes olyan megközelítést alkalmazni, maradva az ételnél, mint a Menza nevű étteremben jelen van. Ahol nagyon tradicionális, klassz magyar ételek vannak, de kicsit olyan formában, ami otthonosság érzetet kelt az elsőre idelátogatóban is, ami miatt szívesen kipróbálja és passzol is az ízléséhez.    

Ha maradunk a gasztronómiánál, főleg a belvárosban, az úgynevezett turistafogó éttermeknél látni, hogy megvan a magyaros konyha, de közben cseh sört árulnak. Ezzel kell-e, lehet-e valamit kezdeni szerinted?

Szerintem nem. Az, hogy az éttermek, milyen italkínálatot választanak maguknak, rajtuk múlik. Vannak olyan éttermek, ahova nagyon kevés budapesti jár, bár szerintem fontos lenne, hogy járjanak a budapestiek is és lehet, hogy ők már elég magyar sört ittak, és szívesen isznak cseh sört.

Ennyire nem mennék el a teljes kontroll irányába, hogy magyar égre magyar ufót.

Olyan sört kínáljon, amit szeretnek az emberek. Inkább legyenek izgalmas magyar kézműves söreink, amiket érdemes megmutatni. Ez is jó kompromisszuma annak, hogy egy kézműves magyar sör, ami izgalmas, máshol nem ismert ízvilágot mutat, de közben jó minőségű sört mutat meg, az tud sikeres lenni, ezt látjuk a számokból.

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 milyen főbb pontjai érintik a fővárost és hogy áll ezek megvalósítása? Mennyire szoros az együttműködés a Budapest Fejlesztési Központtal, Turisztikai Ügynökséggel?

A Budapest Fejlesztési Központtal nincs annyira sok közös felületünk, ők inkább a városvezetéssel, a kabinettel dolgoznak, alapvetően hidat, vasutakat meg egyebeket építenek. Nagyon jó lenne, ha azt a régi adósságot sikerülne törleszteni, hogy a ferihegyi repülőtérről be lehessen jönni vonattal a városba. Ezt a problémát a főváros nyilvánvalóan nem fogja tudni egyedül megoldani, ebben van együttműködés. De igazából a mi valódi partnerünk a Magyar Turisztikai Ügynökség, az ő felelősségi területük, amivel mi foglalkozunk, és egyelőre nagyon jó a kapcsolat. Ők is értik azt, hogy Budapest nélkül nincs Magyarország turizmus. És nem lehet Berlinben külön Magyarországot és Budapestet kommunikálni, így is nagyon kevés az a figyelem szegmens, amit meg tudunk szerezni egy berlini átlag ember életében, ha ezt két üzenettel, branddel próbáljuk elkapni, akkor saját magunk ellenségei vagyunk. Nagyon jó a szakmai együttműködés, vannak olyan projektek, melyeken közösen dolgozunk. Remélem, hogy ezt hamarosan el is tudjuk mondani. Nekik természetesen a teljes magyar turizmus segítése a feladatuk, nekünk meg csak Budapest, ebből nyilván vannak néhányszor hangsúlybeli különbségek, de nem haragszunk a másikra, hanem értjük, hogy nekik más a dolguk, de együtt dolgozunk.

És a turisztikai szereplőkkel mennyire könnyű együtt dolgozni? Arra gondolok, hogyha valaki turisztikai vállalkozásba kezd, a bevételek érthető módon nagyobb prioritást élveznek, mint az, hogy a szolgáltatása mennyire illeszkedik szépen egy ügynökségben megálmodott országimázshoz. Ennek ellenére lehet hagyni a vállalkozókat saját elképzelésük szerint fejlődni, vagy közbe kell és lehet avatkozni?   

Szerintem ezt részben a terület jellege mutatja meg. Van egy vita a rövidtávú lakáskiadásról, nevezzük nevén, az Airbnb-ről. Ez egy olyan terület, ahol a kormány és a Fővárosi Önkormányzat nagyjából egy időben jutott el arra a pontra, ahol azt látta, hogy fontos beavatkozni, fontos szabályozni. Ennek ellenére kevés az olyan terület, ahol erre van lehetőség. Az előbb említettük a cseh sört. Szerintem béna lenne, ha megmondanánk a kocsmáknak, hogy márpedig magyar sört kell árulni. Amit mi tudunk tenni, az az, hogy a már említett Budapest kártyán keresztül (ami körülbelül 120 partnerhez nyújt elérést) tudjuk terelni, hogy mi az, amit mi fontosnak tartunk, mi az, amit, ha úgy tetszik, ilyen értelemben premizálunk. Például soha nem engedtük, hogy ebbe a kártyakínálatba bekerüljön a „sörhintó”, a tipikusan legénybúcsús beerbike. Szerettek volna bekerülni, de azt gondoltuk; értjük, hogy vannak, értjük, hogy egy vállalkozás erre épül, és még sikeres is, szeretik az emberek, ez oké, de abba a Budapest-képbe, abba az üzenetbe, amit mi szeretnénk kinagyítani, felhangosítani, ezt nem szeretnénk beletenni. Nem azt a Budapest képet építi, amit szeretnénk. Ilyen indirekt eszközeink vannak arra, hogy ezt terelgessük.

Általában a láthatóság, az, amit mi biztosítani tudunk a kommunikációs felületünkön. Építjük az enbudapestem.hu-t, ahol nagyon sok budapesti történetet mutatunk meg, és a budapestinfo.hu-t, ami az idelátogatók elsődleges információforrása. Ezeken keresztül valamennyire tudjuk befolyásolni azt, hogy mit mutatunk meg, és ezáltal mit választanak a turisták.

Többször említed az újragondolását a fővárosnak. Tavaly Budapest elnyerte az „Európa legjobb úti célja” elismerést, ezzel maga mögé utasítva Párizst és Londont is, az utazóktól kapott szavazatok alapján. A The Economist szerint pedig a kelet-európai régió legélhetőbb városa lett tavaly, maga mögé utasítva Prágát és Moszkvát is. Mindez nem elég ahhoz, hogy karba tett kézzel üljünk a babérjainkon?

A legkevésbé sem. Itt folyamatos verseny van. A prágai Faix Csaba nem happy attól, hogy az Economist Intelligence Unit felmérése szerint Budapest jobb helyen végzett. Ők nyilván azon dolgoznak, hogy megelőzzenek minket.

Ha mi karba tesszük a kezünket, az nem vezet jóra. Ahogyan egyébként szerintem a magyar focival ez megtörtént. Nagyon sokáig azt gondoltuk, hogy a magyar foci tök jó, semmi dolog vele, és egyszer csak azt vettük észre, hogy soha többet nem jutunk ki a VB-re, mert mindenki más beletette azt a munkát.

Ezt nagyon fontos beletenni, akkor is, ha esetleg nem vagyunk rossz helyen. Tehát azt gondolom, hogy jók ezek az eredmények, de lehet még jobbnak lenni, és ez a célunk, feladatunk, hogy ezen az úton menjünk tovább.

Ha újraindul az élet, és újra probléma lesz a tömegturizmus, akkor mit mondanál, mennyire érzékenyek a budapestiek erre? Szerinted mekkora méretű kompromisszumok várhatóak el a lakosságtól?

Azt látom, és ez egy furcsa módon azonos irányba mutató folyamat, hogy Budapest nagyjából most, ezen a nyáron ért volna el abba a fázisba, ahol már a szakmában „overtourism”-ról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy olyan sokan jönnek a városba, hogy egész egyszerűen nem bírja el a város infrastruktúrája. Ennek a kapujában voltunk, vagy vagyunk, ha esetleg majd visszatér az élet. Az, hogy mekkora kompromisszumot igényel a városlakók életében, szerintem nem jó megközelítés.

Az a megközelítés, amit mi szeretnénk megvalósítani, így hangzik: hogyan tudjuk az ideérkező turistákat úgy szétosztani a városban, hogy abból sokkal többen profitáljanak, egyfelől.

Másfelől kevésbé terhelje ugyanannak a 10-15 utcának a lakóközösségét. Nem megbántva a kőbányaiakat, nem lesz Halászbástya és Budai vár panoráma Kőbányán. Nem lehet azt gondolni, hogy ne lenne mindig is a vár és az V. kerület az egyik legizgalmasabb turisztikai célpont. Azonban az egyébként már a városban sok helyen jelenlévő izgalmas programok, turisztikai desztinációk esetleges további javítása és láthatóvá tétele tud azon segíteni, hogy valamelyest felzárkózzanak e mellé.

Ráadásul nagyon fontos szerintem, hogy létrehozzunk egy olyan működési modellt, amelyben a turisztikai ipar szereplői sokkal nagyobb mértékben tesznek hozzá a város gazdaságának a növekedéséhez.

Ennek megint csak a legegyszerűbb példája, hogy ha több helyen tudunk létrehozni kisebb turisztikai célpontokat, akkor ott több vállalkozó részesül ebből. Továbbmegyek, tele van Budapest izgalmas startupokkal, vagy itt vannak az egyetemek, amelyek nagyon sok izgalmas megoldást tudnak kínálni. Akár a MOME-t, ha említem, akár a Corvinus egyetemet, ahol idegenforgalmi szak van. Ha ezeknek a műhelyeknek a tudását betudjuk emelni valamilyen módon a turisztikába, és részesülnek ily módon abból a gazdasági előnyből, amit ez az iparág ad, akkor találtunk még egy módot arra, hogy szétosszuk ezt a „jót”, amit a turizmus jelenthet. Így kevésbé érezzük kompromisszumnak, hanem azt érezzük, hogy a turizmus része ennek az ökoszisztémának, ami hozzáad több ember életéhez.

Említetted, hogy visszakanyarodunk még ide: hol tart ma a digitalizáció Magyarországon a turizmus-marketingben, és milyen eszközök állnak rendelkezésre?

Azt látom, hogy Fővárosi Önkormányzatnak, vagy ha úgy tetszik, a BFTK-nak van egy kis adóssága. Nagyon szeretném, ha a Budapest Kártyát meg tudnánk jeleníteni a digitális világban. Tehát online lehetne hozzáférni. Nagyon jó lenne még, ha a tömegközlekedést is be tudnánk emelni a digitális világba. Ezerszer megkönnyítené az ideutazók életét.

Mondhatjuk, hogy a magyar nyelv egy elég erős belépési küszöb. Ha van egy app, ami angol nyelvű is, akkor már például a buszjegyvásárlás sokkal egyszerűbben megoldható.

Dolgozunk azon, hogy legyen ilyen appunk. Azt remélem, hogy tavaszra, amikor a következő turisztikai szezon újraindulhat, készen leszünk ezzel.

Mi a helyzet a rendezvényekkel? Azokról eddig viszonylag keveset beszéltünk. Jó pár tavaszi rendezvény sajnos elmaradt a járvány következtében. Ezeket valamilyen formában, valamikor tervezitek pótolni, vagy most egy teljesen új stratégiaalkotás zajlik ezen a területen is?

Sajnos nem nagyon tudjuk pótolni ezeket a rendezvényeket, egy-egy eseményt igyekszünk azért. A következő nagy esemény a mi szervezésünkben egyrészt a Rakpart megnyitása Budapest szívében, ami reméljük, hogy meg tud valósulni. Az elmúlt hétvégéken annyi látszott ebből, hogy a gyalogosoknak és biciklistáknak megnyitottuk a rakpartot, lehetett használni. Szeretnénk, ha július végén, augusztus elején egy kicsit több programot ki tudnánk vinni a rakpartra, amennyiben ezt lehetővé teszik a járványügyi rendelkezések, de benne van a pakliban, hogy ez nem fog tudni megvalósulni. Ugyanígy az őszi fesztivált, a CAFe Budapestet, ami a tavaszi fesztiválnak a kortárs tükörképe, ha úgy tetszik, arra készülünk, hogy meg tudjuk tartani. Szervezzük, de a tavaszi fesztivált is egy héttel az indulás előtt kellett lemondanunk. Abban próbálunk okosabban felkészülni rá, hogy mi van akkor, ha nem kell minden rendezvényt lemondani, de visszajön az 500 fő feletti rendezvénytilalom, vagy mi van akkor, ha olyan szabályok lépnek éltbe, hogy például csak két méterre lehet egymástól ülni a nézőtéren. Próbálunk olyan helyszíneket keresni, ahol ez megvalósítható, az őszi időpont dacára nyitott helyszíneket keresni, ahol kevésbé okozhat problémát egy esetleges vírusterjedés.

Amennyire lehet, próbáljuk tehát vírusállóvá tenni ezeket a rendezvényeket, de látni kell a korlátokat is.

Ugyanígy, egyelőre készülünk a karácsonyi vásárra is, hiszen azt is mi szervezzük, a Vörösmarty téren. Ennél le is zárultak a kézműves pályázatok, és nagyon reméljük, hogy ezt meg fogjuk tudni tartani, hiszen a már említett 2019-es „Európa legjobb úti célja” díjnál a karácsonyi vásár jelentős szerepet játszott abban, hogy ezt megnyerte Budapest.

Az interjút készítette:
Fazekas Csilla, Reaktor Közösség
Papp Ferenc, Fúzió Hallgatói Közösség

Kapcsolodó cikkek