Az SZFE-ügy hallgatói szemmel!

//

„A színész számára nincs műfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A művésznek „csupán” szerepe van.” /Bodrogi Gyula

Egyetemistaként egyszerűen kényszert érzek arra, hogy megszólaljak a témában, ami véleményem szerint minden jóérzésű magyar embernek már-már a könyökén jön ki. Igen, az újdonsült, vagy már nem is annyira újdonsült #freeSZFE „mozgalomról”, ha úgy tetszik „lázadásról” van szó.

Amikor ez az egész mizéria elkezdődött, nem tartottam ezt egy említésre méltó dolognak, pár lázadó egyetemista, akiknek jobb dolguk nincs, hát tüntetnek. Teltek, múltak a napok, hetek. Még mindig tüntetnek, és még mindig, és még mindig. Aztán már az egyetemet is elbarikádozták, hogy az a fránya Vidnyánszky és csapata ne tudjon bemenni. Ekkor már kezdett elegem lenni, de most, mikor ezeket a sorokat írom, már végképp betelt a pohár.

Forrás: index.hu

Eszmefuttatásom egy kis háttértörténettel kezdeném. Immáron hatodik éve, hogy felsőfokú tanulmányaim megkezdése végett felköltöztem Budapestre. Magamat már gimnazista korom óta jobboldali beállítottságú, keresztény-konzervatív értékeket valló emberként határoztam meg. Budapesten a tanulmányaimat egy olyan neves intézmény falai között kezdtem meg, ami inkább a baloldal, de semmiképp sem a jobboldal felé húz. Tanárai meggyőződéséről közvetlen, személyes kapcsolatom nincs, az viszont köztudott, hogy a jobboldali megnyilvánulásokat, rendezvényeket nem nézte túl jó szemmel a vezetőség. 17 éves fejjel azonban ez számomra az első szemeszter befejezéséig nem vált nyilvánvalóvá. Kedves SZFE-s hallgatókollégák, tudjátok miért? Mert én tanulni akartam! Bennem is volt lázadás egy-egy hallott kijelentés miatt, de nem vonultam rögtön az utcára, mert attól függetlenül, hogy mit gondolt a világról akár a vezetőség, akár az egyetemi HÖK, én tanulni akartam és tanultam is!

Eddig az SZFE fenntartója az állam volt. Most, hogy függetlenedett az államtól az egyetem, és egy Kuratórium vette át a fenntartó szerepét, elkezdtetek tüntetni. De ti egyetemisták vagytok, akik állítólag tanulni akarnak, az oktatást pedig továbbra is az egyetem fogja megszervezni, és nem a kuratórium, ami ráadásul tudomásom szerint nem tervezte egyetlen tanárnak sem az elbocsátását, sőt, nemzetközi szinten akarja erősíteni az SZFE-t azzal, hogy a mostani rendszerrel párhuzamosan egy új szemléletet, új színt hoznak a világotokba. Akkor mi most a probléma, kedves hallgatótársaim?

Évek óta folyt a diskurzus arról, hogy a színművészeti egyetemen változásra és haladásra van szükség, mert ugyanazok az állapotok uralkodnak, mint 20 évvel ezelőtt: leamortizálódott környezet, újdonság befogadására képtelen szemlélet, a diákok túlhajszoltsága. Mélyen tisztelt színművészetis – állítólag – haladást pártoló hallgatók!

Ti most épp a változás és a haladás ellen tüntettek!

A fedősztori persze, amit a sajtótájékoztatón egymásra nézve elmondotok az az, hogy a nem demokratikusan megválasztott kuratórium ellen folyik a lázadás. Nekem más teóriám van ezzel kapcsolatban, ami történetesen az, hogy Vidnyánszky Attila, a kuratórium elnöke egy – hétköznapi emberként – keresztény-konzervatív és jobboldali beállítottságú ember. De kérdem én, ennek mi köze a szakmaiságához?  A fent idézett mondatot, miszerint egy művész számára nincs műfaj, tovább gondolnám annyival, hogy egy művész számára valójában „politikai” oldal sem létezhet. Mint hétköznapi ember igen, de mint művész nem. Egy művészt a karrierje és a tehetsége predesztinálja azokra a magaslatokra vagy mélységekbe, ahova szakmája kívánja. Komolyan, van olyan, aki megkérdőjelezi a kuratórium elnökének hozzáértését? Ha igen, akkor vagy önnön maga nem ért hozzá, vagy túlságosan elvakítja az oldalválasztása, amely oldalt nem is lenne szabad „művészként” választania.

Forrás: magyarnemzet.hu

Minden rosszindulat nélkül, és minden szakmabeli teljesítményét elismervén a művész úrnak, akkor is utcára vonulnátok, ha most a kuratórium élén Alföldi Róbert ülne? Vagy bárki azok közül a művészek közül, akik most veletek vonulnak a „szabadság” jegyében? Van egy olyan halvány sejtésem, hogy akkor nem lenne probléma.

A másik dolog, hogy nem akarjátok ugyan, hogy politikusok csatlakozzanak hozzátok, de mikor ezt kimondtátok, már naivitásotokról tettetek tanúbizonyságot. Azt hittétek, a mostani ellenzék, akinek még a szél se jó irányból fúj soha, nem fog rögtön odaállni? Kapva kapnak az alkalmon, hogy szidni tudják a kormányt, a Fideszt, vagy bárkit, aki nem azt vallja, amit ők. Eszközök lettetek nekik, és minél tovább húzzátok ezt az egészet, annál inkább lesztek az ő gyűlölködésüknek az eszközei, és minél inkább váltok eszközökké, annál inkább fog beszippantani titeket is az ő komolytalanságuk.

Szép dolog az, ha egy fiatal lélek a pártfogóival karöltve lázad és küzd az elvesztett autonómiáért, csak jelen helyzetben az a baj, hogy bárhonnan is nézem, nincs elvesztett autonómia.

Egyszerűen annyi a helyzet, hogy a 30 éve uralkodó holdudvar mellett – tehát mellett és NEM helyett – egy másik alternatíva is megjelenne a Színház- és Filmművészeti Egyetem színpadán.

A hallgatóknak is minden kétséget kizáróan meg lehet a véleménye, sőt, meg is kell, hogy legyen a véleményük. Kompromisszumra lehet és kell is jutni ez ügyben is. Viszont csípőből elutasítani egy olyan embert, akinek a szakmaiságát és a szakértelmét illetően aligha lehet kétsége bárkinek is, úgy gondolom, a legszakmaiatlanabb dolog. Végezetül nekem egy olyan jó tanácsom lenne hallgatótársaim felé, hogy tanuljatok! Nektek ez a dolgotok. Azzal, hogy nem kezdődött meg az oktatás, higgyétek el, ti fogtok a legrosszabbul járni.

Kapcsolodó cikkek

Népszerűbbek lettek a házak

Cikkünkben a hazai ingatlanpiac alakulását szeretnénk bemutatni a koronavírus tükrében. Miként alakul az érdeklődés és mi