5 dolog, ami jobb Romániában

/

Szőrőstalpú románok, utálunk sz*r Románia, ellopták Erdélyt, rántott húsért verekszenek, na meg a többi. Nincs magyar, aki ne hallott volna rosszat az országról, olyan viszont sok, aki közvetlen tapasztalattal nem rendelkezik Románia kapcsán. De lehet-e egyáltalán bármi, amiben Románia jobb Magyarországnál? Íme 5 dolog egy olyan személy nézőpontjából, aki 18 évet élt a szomszédban.

Életszemlélet…

A román és magyar életszemlélet között egy jelentős különbség fedezhető fel. A magyar emberek észlelik a nehézségeket, azokat azonban általában felnagyítják, így számtalan pozitívum mellett is csak az adott negatívumra koncentrálnak, a jövőt pedig – különösen, ha a nemzet vagy a világ jövőjéről van szó – pesszimistán látják. A románok körében sokkal erőteljesebb a jobb jövőben való bizakodás: bár az emberek realizálják saját helyzetük nehézségéit, kissé a „majd lesz valahogy” és a „megsegít az Isten” érvek mentén haladva mégis hisznek abban, hogy idővel sokkal szebb történések következnek. Ez a különbség persze nemcsak a jövő viszonylatában, esetleg filozofikus magasságokban jelenik meg, hanem a mindennapokban is.

Esküvő hagyományos öltözékben (Fotó: Compass and Fork)

Egyszerűen úgy érzem, hogy a román emberek vidámabbak és közvetlenebbek.

Míg Magyarországon egy általános bizalmatlanság tapasztalható az idegen személyek felé, addig Romániában gyakran szólítanak meg a vonatokon, boltokban, közösségi terekben, egyszerűen azért, mert beszélgetni akarnak, esetleg kíváncsiak. Persze az ilyesfajta különbségnek számos társadalmi és történelmi oka van, de egy unalmas kedd délután az ember nem kezdi ezeket elemezni, hanem csak azt látja, ahogy az adott pillanatban miként viszonyulnak hozzá.

… és segítőkészség

A közvetlenség sok esetben furcsa helyzeteket teremt. Tapasztaltam már olyat, hogy egy román faluban a vonat kiindult a megállóhelyről, majd 50 méterrel később megállt, csak azért, hogy bevárjon egy elkésett utast, akinek a családja épp akkor pakolta ki az autóból a bőröndjeit. A kalauz csak nevetett a dolgon, miközben néhány utas még le is szállt segíteni nekik. Ezzel szemben a München-Budapest Railjet vonaton néhány ázsiai turista őrült sebességgel rohant a csomagjaival a vonathoz, melynek ajtajai már bezáródtak. A vonat igazából még nem indult el, a vonatra feljutni vágyók még az ajtónyitó gombot is elérték, viszont az ajtó nem nyílt ki, a vonat pedig elindult. „Az indulási idő fix” – nyugtázta a kalauz az ügyet.

(Fotó: CFR Calatori)

Persze a történet nem a román idillt és a német (esetlegesen magyar) gonoszságot kívánja szemléltetni, hisz a szabályok be nem tartása Romániában a kedves történéseken túl számos pontatlanságot, bizonytalanságot és csalást is eredményez. Az is csalóka lehet, hogy míg Magyarországon a legtöbb időt a fővárosban töltöm, addig Romániában elsősorban vidéki tapasztalatokkal rendelkezem, a vidéki közeg pedig mindenhol több nyugalmat és derűt hordoz magában.

Az viszont biztos, hogy segítőkészségből és pozitivitásból nincs hiány – még Bukarestben sem.

Természeti látványosságok

A transzfogarasi út (Transfăgărășan) (Fotó: Romania Insider)

Hogy merészelem ezt leírni, ugyebár? Értem az indulatokat, de mivel ez a cikk a történelmi és politikai igazságtalanságok helyett a jelen realitásával foglalkozik, ezért nem szégyen kimondani, hogy Románia borzasztóan gazdag és sokszínű természeti látványosságok tekintetében.

Egy olyan országról beszélünk ugyanis, ahol 2500 méter magas hegycsúcsok, gyönyörű völgyek, tenger, delta, de kiterjedt alföld is található.

Így különösen is ironikus azon 2018-as adat, mely alapján Magyarországon több mint 15 millió vendégéjszakát töltöttek külföldiek, míg Romániában csak 5.3 milliót. Bár én nagyon szeretem Magyarország turisztikai látnivalóit, nem lepődnék meg azon, ha Romániába több turista látogatna – különösen úgy, hogy az ország területileg két és félszer nagyobb Magyarországnál. Ez is mutatja azonban, hogy a két ország mennyire másképp használja ki lehetőségeit, illetve milyen szolgáltatásokat kínál az európai utazóközösség számára.

Ételek

A sós túrós palacsinta egyik változata (Fotó: Avantaje.ro)

Gondolom itt lenne az ideje tényleg elmennem a fenébe, igaz? Persze ízlés kérdése – ilyen téren olasz szeretnék lenni, hisz az olasz konyha a kedvencem –, de a román gasztronómia lágyabb ízvilága, illetve kevésbé olajos és zsíros jellege számomra pluszpont. Külön kiemelendőek a péksütemények, melyek lekörözik az átlag magyar péksütemények minőségét. Nagy kedvencem a dobrogeana, ami egy sós túrós, burekhez hasonlító palacsinta, de nagyon finom az almás strudel, ahogy a kolbásszal, virslivel vagy csirkemellel töltött úgynevezett „covridog” (perec-hot dog) is. Érdemes megkóstolni az ajvár- és padlizsánkrémet, a fánkhoz hasonlító, általában lekvárral és tejföllel gazdagított papanas desszertet, továbbá a marha- és sertéshús keverékéből készülő, borssal és fokhagymával fűszerezett rúdszerű mititei (mics) ételt mustárral. Utóbbi közel megegyező a szláv országokban ismert cevapival, így a magyar emberek többségének sem lesz idegen.

Internet

Ezt a pontot nem is feltétlenül az internet sebessége kapcsán emelném ki – bár a vezetékes internet Romániában az ötödik leggyorsabb a világon –, hanem az ár-érték arány miatt.

Teljesen magától értetődőnek tekintettem ugyanis, hogy havi 4 eurót (1500 forintot) fizetve korlátlan mobilnettel rendelkeztem, miközben az országot körbeutazhattam úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen hálózati probléma nem merült fel közben.

Bár a mobilnet sebessége jónak nevezhető Magyarországon – a legújabb felmérések szerint a világranglistán a 17. helyre elég –, az ára igencsak drága. Elég csak annyit mondanom, hogy az egyik legismertebb szolgáltatónál 4 euróért 1GB internetet kapok, nem pedig korlátlan hozzáférést.

Úgy gondolom, hogy más Romániában élni, mint ahogy azt a legtöbb magyar személy elképzeli. Bár a téma egy külön cikket is megérne, összességében a magyar-román viszony mikroszinten teljesen eltérő dinamikával rendelkezik a közvéleményben megjelenő gondolatokhoz képest, így a határon túl eltöltött 18 évre nem is tudok fájdalommal vagy szomorúsággal visszatekinteni.

Annak is van azonban egy nagyon fontos oka, hogy elköltöztem…talán meg kellene írnom a cikk fordítottját, bár akkor nem lenne 5 pont elég.

Kapcsolodó cikkek

Svábhegy

Svábhegy a főváros legzöldebb területe a XII. kerületben. Feljegyzések szerint a nevét onnan kapta, hogy 1686.