Nemi identitás bemondásra – a briteknél egyelőre nem!

Az unortodoxan konzervatív angol Unherd portált böngészve vettem észre az olvasói levelek között, hogy brit ügyvédek és jogtudósok egy csoportja nyílt levelet tett közzé az Egyesült Királyság kormányának címezve. A levelet annak apropóján fogalmazták meg, hogy

a brit kormány szeptember végén úgy döntött, nem tűzi napirendre a Gender Recognition Act, azaz a transznemű emberek jogilag elismert nemváltását, beleértve új születési anyakönyv kiadását lehetővé tevő 2004-es (!) törvény módosítását.

A módosítás lényege az lett volna, hogy a magukat veleszületett nemüktől eltérő neműnek érző emberek gyakorlatilag bemondásra válhattak volna jogilag is ellenkező neművé.  A törvény jelenleg orvosi igazolást ír elő arról, az illető nemi identitás zavarban szenved, és azt is megköveteli, hogy a kérelmező a hivatalos nemváltás kérelmezése előtt már legalább két éve transzneműként éljen.  A törvénymódosító röviden a Gender self-ID, azaz a „nemi önazonosítás” nevet kapta. Amúgy a konzervatív kormány annak ellenére nem nyújtotta be a parlamentnek a módosítót, hogy egy előtte online társadalmi konzultáció keretében próbálta meg felmérni a javaslat társadalmi fogadtatását, és a kicsit több, mint 102.000 válaszadó elsöprő többsége támogatta a javaslatot. A brit kormány feltételezem, bölcsen úgy döntött,

102.000 ember véleménye azért annyira nem mérvadó egy ilyen súlyú kérdésben egy 66 millió lakosú országban.

Ráadásul valószínűleg az ügy mellett elkötelezett érintettek, rokonaik és barátaik lehettek azok, akik a módosítás mellett foglaltak állást, míg a szokásos módon lapító „csendes többség” hagyta, had menjenek a dolgok a maguk útján. Mellesleg megjegyzem, a valaha katolikus Írországban és Portugáliában is már elég az érintett nyilatkozata ahhoz, hogy visszamenőleg is hivatalosan megváltoztassa a nemi identitását.  

Konzervatív válasz

A nyílt levél aláírói viszont nem maradtak némák, és a mai nyugat-európai társadalmi igazságosság klímát tekintetbe véve nagy bátorságról tanúskodva kijelentették, hogy annak ellenére, hogy a transzneműek nemváltásának bevallás alapján történő elismerése lekerült a napirendről, „az önbevallás alapú nemi azonosság elfogadása széleskörben létező gyakorlat, mind az állami, mind a magánszférában, és minden arra irányuló kísérletet, hogy az ilyen jellegű gyakorlatokat megkérdőjelezzék, egyre növekvő mértékben bélyegeznek meg gyűlölködőnek, lásd a transzfóbia liberális demokraták által a múlt szombaton közzétett meghatározását.” (A szerk.: A definíciót szeptember 19-én jelentették meg a brit liberáldemokraták, és valóban azt is transzfóbnak tekintik, aki szerint orvosi indikációra lehet valaki hivatalosan transznemű.) Az aláírók elöljáróban hangsúlyozták, többen közülük diszkriminációs joggal foglalkoznak, és mindannyian ellenzik azt, hogy bárkit neme, bőrszíne, vallása, szexuális orientációja, nemi identitása, életkora, anyasága-terhessége vagy házassági állapota miatt hátrányosan megkülönböztessenek. 

Majd kijelentették, hogy a fentiektől függetlenül, nézeteik szerint az emberi lények neme biológiailag meghatározott és ténylegesen megváltoztathatatlan.

Azt is leszögezték, szerintük nyilvánvaló, hogy a biológiai nemnek fizikai következményei vannak.  Amellett a nézetük mellett is kiálltak, hogy vannak esetek, amikor igenis különbséget kell tenni a (született) nők és a transznemű nők között.  

Végül kinyilvánították: „Meglepőnek tartjuk, hogy ezeket a dolgokat egyáltalán ki kell mondani. De, tekintve, hogy egyre erőteljesebb erőfeszítések irányulnak arra, hogy ezeket a teljesen szokványos nézeteket szégyenteljesnek és titokban tartandónak mutassák fel, illetve, hogy hangoztatásuk egzisztenciális fenyegetést, pártfegyelmit, nyilvános vagy akár bíróság előtti felelősségre vonást vonjon maga után, úgy éreztük, nyilvánosságra kell hoznunk, hogy ezeket a nézeteket osztjuk.” 

Mindezeket olvasva újra és újra felmerült bennem, hogy az orwelli 1984, ha ebben az aspektusban nem is minden szava, de lényegi üzenete mennyire megfeleltethető az aktuális gender-kérdés problémájával.

Kapcsolodó cikkek

Most rajtunk a sor!

A Nyugat-Európából érkező "koronapartik" híre, horvátországi nyaralások, gólyatáborok, és sok buli... a nyár viszont elmúlt, nekünk